Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

rendű emberfajta a fehérnél." S az imperializmus tudósainak torzító beszámolóit elfogadva. Lenhossék azt írja, hogy „a legtöbb szerző szerint az hibája a szerencsennek, hogy túlságosan érzéki, képzelete és temperamentuma túlburjánzó az értelem rovására, babonás és hiú nagy gyermek". Sőt a hamis vágányon tovább csúszva kijelenti, hogy a faji eugénika szempontjából csak helyeselhető a szigorú elkülönülés, és erőtlen érzelgő hyperphilanthropiának minősíti az ezzel szembenálló magatartást, s úgy találja, hogy így szemlélve a dolgokat, a lincselések is enyhébb színben mutatkoznak .. ." Lenhossék különös módon egészen másképpen nyilatkozik a fajták közötti kereszteződésekről, mint az egyes fajtákról. Még Gobineau mondására is hivatkozik, aki szereti az európai népek annyi tehetséggel bírnak a művészetre, amennyi néger vér keveredett hozzájuk az ősidőkben. Igen határozottan arra törekszik, hogy a kereszteződések ellen irányuló propagandát megcáfolja. Mindenekelőtt leszögezi, hogy megbízható eredmények e kérdésről a legutóbbi időkig egyáltalában nem álltak rendelkezésre. Nem fogadja azonban el a reakciós körök érvelését, amely a kereszteződések megakadályozására irányul, azt hirdetvén, hogy a belőlük származó utódok (bastardok, „korcsok") elfajultak és erkölcstelenek. Lenhossék igen helyesen jegyzi meg: „Az esetleges »elfájulás és erkölcstelenség^" tényeit az magyarázza, hogy „a szerzők tapasztalataikat leginkább a bányatelepek és kikötővárosok elcsigázott, kizsarolt proletárjain gyűjtötték". Sőt azt is leszögezi: a bur és hottentotta keveredésből származó utódok (az ún. rehsbotti korcsok!) erősek, magasabbak a buroknál s „ezzel meggyőző bizonyítékunk van arra, hogy mesebeszéd az, hogy a nagyon különböző népfajok keveredése okvetlenül elfajulással jár". Ennél a csoportnál egyébként nincsen mendeli hasadás, hanem mozaikos átöröklés. Egyébként is érveket sorakoztat fel az állítólagos diszharmónia dolgában, amely a fajták kereszteződésének ellenfelei szerint bekövetkezik a bastardoknál. Hangsúlyozza, hogy az első szervezetekben éppen ellenkezőleg a fejlődési harmónia jut érvényre a kereszteződések során is, amely nem engedi meg, hogy a hatalmas termetű