Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

nek oly hosszú — évmilliókra kiterjedő — ideje alatt oly nagy mértéket kellett volna öltenie, hogy a mai Spalax-fajok egymáshoz már hasonlók sem lehetnének. Ennek ellenében azonban valamennyi Spalax-faj teljesen egységes alapszabályt tüntet fel, amelynek tekintetében valamennyi megegyezik egymással, de élesen különbözik más rokon nemek; pl. a Rhizomys, Tachyoryctes és Sipphneus fajaitól. A Spalax-fajok megegyezése azonban nemcsak az alapszabásra, hanem — különösen a testvérfajok csoportjaiban — gyakran a legapróbb részletekre is kiterjed, ami lehetetlen volna, ha külön, egymástól függetlenül jöttek volna létre. „A midőn például azt tapasztaljuk, — írja —, hogy valamennyi Mocro-Spalax harmadik felső zápfogán két nagy, egymás mögött fekvő zománcsziget van, valamennyinek a metszőfogai zománcbordásak, valamennyinek a külső hangjárata tágas, alsó álkapcsának szögletnyúlványa szárnyalakúan elterpeszkedő, külső nyerge pedig nagyon alacsonyan fekszik; amidőn látjuk, hogy valamennyi Mesospalax harmadik felső zápfogát egy középső zománcsziget jellemzi s felső metszőfogaik már teljesen simák; a midőn a Macrospalaxok minden faján szűk felső hangjáratot, élesen feltöltő könycsontot és nyelvalakúan lelapult, kicsiny szögletnyújtványt találunk: mindezt a nagy megegyezést csakis akként érthetjük meg, ha fölteszszük, hogy eme három csoport mindegyikének megvolt a mag a törzsalakja, a melyről az illető bélyege a későbbi fajokra átszármaztak. Az e g y e s csoportok törzsalakjainak p e.d.i.g i.smét valamely közös őstől kellett származniuk, amelytől a nem (genus) jellemző b él y e g e i.t örökölték, mert különben miként érthetnők meg, hogy valamennyi Spalax-fajnak a második nyakcsigályáján nagyon erőteljes és kéthegyű tövisnyúlvány van, azonban a többi nyakcsigolyának nincs tövisnyújtványa; valamennyi Spalaxfajnak a szegycsonti markolata széles és szegycsonti része is meg van csontosodva; valamennyinek a kulccsontja egyenes, hosszú és vékony; valamennyinek a lapockáját a csőralakúan messze előugró vállcsúcs tünteti ki; valamennyinek a felső 14* 211