Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

sőbb e tárgyban gyakran elkövetett hiba: a tapasztalatok kis száma és a kellő kritika hiánya. „Darwin elméletének a fajok keletkezéséről, sarkpontját képezi azon feltevés, hogy az égalji viszonyok, a táplálkozás és a szervek gyakorlata által keletkezett alaki változások a szülőről örökségképpen átszállhatnak a magzatra. Ezen állítása igazolására Darwin a példák egy végtelen sorozatával szolgált. Azonban ő még tovább is ment és tapasztalatokra támaszkodva azt is állítá, hogy néha oly alaki változások is, amelyek rövid erőmüvi uton jönnek létre, vagy pedig tisztán helybeli kóros folyamatoknak következményei, szintén örökölhetők." Felemlít például egy esetet, amelyben egyf érfi mindkét hüvelykujjának körmei fagyás következtében eltorzultak. A legidősebb lánya ezt az eltorzulást mindkét hüvelykjének körmén örökölte, a harmadik csak egyen. A legidősebb lány első, és a harmadik leány hüvelykujji körmei hasonlóképpen el voltak ferdülve. „ ... midőn Darwin, a szerzett tulajdonságok öröklékenységét élet és ébrénytani ismeretek alapján megfejteni nem birta, ugyancsak a Demokritos-féle hypothesis egy módosított kiadását: a pangenesist ajánlotta magyarázatul." E két család történetéből Dollinger azt a tanulságot vonta le, hogy a dongaláb apáról is, anyáról is átszállhat a gyermekre. Érdekes megjegyezni, hogy az átöröklés fogalma itt is ingatag, amit Dolímgrernek ez a megjegyzése bizonyít: „a veleszületett elsődleges dongaláb öröklékenysége a második nemzedékben rendesen kihal." Más oldalról közelíti meg a modern természettudományos gondolkodást Fodor József (1843—1901), aki „Az árnyékszékrendszerekről" írt munkájának bevezetőjében (1869. Pest) az akkor még fiatal bakteriológia tudományát, a „gombatant" védelmezi igen erélyesen még olyan kiváló és óriási tekintéllyel bíró korabeli orvosok nézeteivel szemben is, mint amilyen Virchow. Hangsúlyozottan húzza alá az új felfedezések forradalmi jelentőségét: „A gombatan oly kevéssé szilárd még, legalább az orvosi közönség zöme szemei előtt, hogy minden csorba, még a legcsekélyebb is, veszélyes, vagy legalább ár-