Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
akaratuk ellenére is egyetemes törekvések és eszményi célok felé irányozta." Látható, ez a szerző finomabb és tudományosabb eszközökkel arra törekszik, hogy a darwini általánosításokat, az elméletet, a darwini dialektikát, amely szemben áll a mechanikus materialista szemlélettel, magával a materializmussal fordítsa szembe. Miközben nagy apparátussal folyik az antidarwinista ellentámadás, a természettudományos oldal legjobbjai a darwinista eszméért küzdenek, hiszen a kapitalizmus akkor még a viszonylagos liberalizmust megengedheti magának. Egyetemi tanszékeinkre bevonult a darwinista szemlélet, és a tőkés rend évtizedekig megtűri, mert szociáldarwinista torzításban még saját nevelési céljaira is fel tudja használni. A magyar orvosok egész sora a természettudományos szemlélet, s egyes esetekben az ennek megfelelő haladó politikai gondolkodás mellett van. így a materialista gondolkodás érvényességét és helyességét a természettudományokban Müller Kcdmán igen határozottan hangsúlyozza, amikor kiáll a materialista, „realista" gondolkodás mellett: „De szó nélkül nem hagyhatjuk azt, hogy csalódott aspiratiok, melyeket haladásunkat nem hajlandók ugyan a természettudományi felfogás és észjárás eredményének tekinteni, korunk minden bajáért mégis a természettudományokat vádolják, mert ezek ölén találta menhelyét a materializmus, az emberek igaz lelkét pedig a materializmus hajtotta minden gonoszra. A vád nem következetes, ennek igazítása nem mi reánk tartozik. De a vád igazságtalan, mert egész súlya a materializmus szónak becsempészett értelmében rejlik. Mi az érzékvilág törvényeit és végső okait kutatjuk érzékeinkkel, ez a mi materializmusunk, ez a tudományos materialismus, mely ily értelemben a realizmussal azonos. A mi pedig a szószerinti materialismust illeti, az nemcsak ma, az kezdettől fogva domináló tényező volt az emberiség psychologiájában, annak a természettudományok melegágyára ugyan szüksége nem volt, mert már akkor fennállott, midőn a pusztában éhezve s epedve várták, 12* 179