Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

javasolta. A sorozat második és harmadik kötete Darwin „A fajok eredeté"-ről szóló munkája volt, mely 1873—74-ben Dapsy fordításában, Margó Tivadar lektorálásával jelent meg. [Közvetlenül ezután a darwinista Huxley ;

.,Előadások az elemi élettan köréből" c. munkáját adták ki, melyet Balogh Kálmán lektorált. Biológiai és darwinista jellegű a „Természettudományi értekezések", melyek közt Haeckel is szerepel. Lubbock könyve, „A történelem előtti idők" is ilyen jellegű, és Reclus „A föld, a földgömb élet jelenségeinek leírása", Török Aurél és Entz Géza fordításában. Margó Darwin életrajzával 1884-ben került a magyar olvasóhoz. Hartmann könyvét az emberszabású majmokról és szervezetükről, Brehm ,,Az északi sarktól az Egyenlítőig" címmel írt munkáját egy nagysikerű magyar biológiai könyv követi, Harmann Ottó, „Az északi madárhegyek tájáról" c. könyve. 1894-ben De Candolle növényfejlődéstani úttörő műve („Termesztett növényeink eredete") került kiadásra.] A magyar Danum-kiadás gondozója Török Aurél (ponori, 1842—1912), Jendrássik Jenő tanársegédje, későbben a kolozsvári egyetem élettan tanára volt. Embertant tanult Párizsban Broca, Topinard és Manouvrier mellett, itthon azután a budapesti bölcsészeti kar antropológiai professzora lett. Gondolkodásmódjára a természettudományos szemlélet nyomta rá bélyegét, bár bizonyos agnoszticizmus is jelentkezik műveiben. Koponyamérései révén „a kraniológia pesti reformátora", ahogyan gúnyosan aposztrofálták, diadalra vitte a modern koponyamérési módszereket. Kíméletlen élességgel harcolt a koponyatan körüli idealista,, misztifikáló tanok ellen: „A mai kraniológia nem más, mint a természettudományokkal űzött könnyelmű és szemfényvesztő spekulációk mintavására, ahol könnyű babérokat arathat mindenki, aki érti a módját, hogy kell a publikum kíváncsiságát felcsigázni" ... „ ... az eddigi kraniológiai irodalom egy tarka egyveleg . . . ugy az antropológiai muzeumok is túlnyomó részt csak ritkaság gyűjtemények." ,Ha a kraniológiát nem dilettáns, hanem egyedül tudományos szempontok szerint akarjuk művelni — és bátorsá-