Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)

írók, művészek, tudósok arcvonásainak ismerete — nemegyszer -— művük megértéséhez is közelebb visz. Szotyori Józsefről egyetlen arckép maradt fenn Marussi Kálmán hagyatékában; festményről készített fénykép. Az eredeti mű valószínűleg Boér Mártonnak (1762—1830), a tehetséges, Marosvásárhelyen élt festőnek munkája lehetett. Ö örökítette meg Szotyori kortársainak — Mátyus ístuónnak, Aranka Györgynek, Gecse Döméinek stb. arcvonásait is. A kép férfikora teljében ábrázolja Szotyorit. A hosszúkás, szikár arcból élénk, érdeklődő tekintet néz ránk. A magas homlokot — a kor divatja szerint — előrefésült haj borítja. Sötét öltözetet, a francia forradalom idejéből ismert „incroyable" viseletet hord, keményített, magas fehér gallérral és nyakbodorral. A kép hátterében orvosságos üvegek (a hivatás jelképeit mindegyik Boér Márton festette képen megtalálhatjuk). Szotyori arcképénél többet mond azonban számunkra az a belső portré, mely írásaiból rajzolódik ki. Említettük a szegények iránti rokonszenvét, a természettudományokba vetett hitét. Hivatását szenvedélyesen szerette. Egyik művében hangoztatja, hogy ha mégegyszer kellene születnie, újra csak orvos lenne. Az orvosi hivatás — szerinte — arra kötelez, hogy az élet „oltára körül éjjel és nappal buzgósággal és hívsággal" szolgáljunk, és vigyázzunk arra, hogy „az égő mécses, a szövétnek ki ne aludjék, el se lobogjon, hanem, hogy \mennél hosszabban, tisztábban világolhasson" [17]. Művének minden lapjából racionalista meggyőződés csendül ki. „Diététiká"-jának mottója: „Egy hazugságban sincs nagyobb veszedelem, mint az orvosiban." Az igaz tudomány talajáról bélyegzi meg a hamis tanokat és a sarlatánokat: „Soha sem álomlátó, se cirokáló, se varázsló, se ámitó, se cimbarás (szimpátia-érzéssel) gyógyító" igazi segítséget nem nyújthat, „csak egy szálkát is ki nem vett, vagy egy elfacsarodott köldökzsinóron is nem segített" — írja meggyőződéssel [18]. Lelkesen ünnepli a racionalizmus térhódítását. „A világosodásnak áldott következtetése — írja —, hogy ma se borsószalmában, sem tövisen meg nem égetnek és próba végett meg