Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

közeg hatását az élőlényekre már Lamarck elismerte; Darwin pedig — ami főérdeme — kifejtette, hogy a környező közeg alatt nemcsak általában a természeti hatásokat kell érteni, hanem az összes élő természet visszahatását minden egyes lényre, mely benne feltűnik. E sokszerű egymásbahatás, ez örökös összeütközések okozzák azt, amit Darwin természeti választásnak nevez; s ez évmilliókon át folytatott választásnak tulajdonítható, hogy a fajok folytonosan válfajokká (fajtákká), a válfajok pedig fajokká váltak." Greguss szerint Darwin nézeteit kivált a „füvészek" (botanikusok) nagy örömmel üdvözölték. Azt is kiemeli: „Az embert nem alázza le, hogy alacsony sorból emelkedett fel." Greguss idealizmusa azonban már a következő érvelésben jelentkezik, amikor a darwinizmust és „a darwinizmus vezérügynökét", Huxleyt kívánja védelmezni a materializmus és ateizmus „vádjai" ellen: „A fenti megjegyzésekkel csak azon szempont helytelenségét akartam kimutatni, melyből a spiritizmus egyes hivei Huxleyt megtámadják. Ezeknek nincs igazuk, midőn ugy könnyedén materializmussal és atheizmussal vádolják. Ö nem az embert állatosítja, hanem az állatot emberiesiti." Ezután Huxley könyveit taglalva kifejti, Huxley nézete rövidesen abban összpontosul, hogy a legfelsőbb majom meg a legalsóbb ember között csekélyebb a különbség, mint a legalsó meg a legfelső majom között. Ha tehát a legalsó és a legfelső majnok egy rendbe tartoznak, az ember is ugyanazon rendhez sorozandó. Lássuk már most, lehetséges-e, s miképpen lehetséges e nézet megcáfolása. „Abban tehát igaza van Huxleynek, hogy az embert érzéki természetűnek veszi; nagyot vét azonban midőn az érzéki természetnél megállapodik, rajta tulmenni nem akar. Az embernek éppen az a rendeltetése, hogy az érzékiségen tulmenjen." Látható az idealista állásfoglalás, amikor Greguss kijelenti, hogy „ .. . mindig az ember kettős természetére bukkanunk. Hogyan tagadhatnánk tehát a kettősséget maga az emberi eredet kérdésében." A darwinizmus egyik leglényegesebb tételével helyezkedik szembe Greguss a következőkben: „Méltány-