Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

mellyel oly gyakran meg tudja újítani a föld arcát? A halál mindenható ereje által. .. Minden nap, minden órában és percben millió meg millió élőlény dől vissza a szervetlen élet kebelébe, honnan az élet egy percre kiszállította volt." A továbbiakban rámutat a létért való küzdelem helyes értelmezésére, amire már bevezetésünk felhívta a figyelmet: „Amikor azt mondjuk, hogy az élőlények a megélhetésért küzdenek, e szót legszélesebb értelemben kívánjuk vétetni, és érteni alatta a teremtményeknek egymástól való kölcsönös függését, egyszersmind a nehézségeket, melyek szaporodásukat, s elterjedésüket gátolja. Éhség idején két húsevőről el lehet mondani, hogy harcban van élete fenntartása végett, de azt is, hogy a homokpuszta szélére ültetett növény küzd a szárazsággal, hogy megélhessen. A cserje, melyen ezer mag terem, s amelyből talán csak egy érik meg, küzd az ugyanazon nemű vagy más nem alá tartozó növényekkel, melyek a földet már előtte elborították." Száz évvel Jánosi után még mindig vannak, akik nem látják ilyen világosan Darwin e tételét. Jánosi kifejti, hogy Darwin elméletének előnyére volna, ha nem tartaná Lyell iskolájával egyetértve azt, hogy a föld alakításában elejétől fogva csak a jelenleg is működő okok szerepeltek, nem zárkóznék ily „szűk korlátok" közé, hanem elismerné, hogy erőszakos forradalmak koronként meg-megváltoztatták a föld arculatát. „Ily roppant megrázkódtatás szükségképp sok élőlényt semmisített meg, de nem természetes-e, hogy sok meg is menekült és erőszakosan kiragadtatva a helyről, amelyen évezredeken át szabályszerűen fejlődött, egészen más viszonyok közé kerülve, uj fajták alakulására szolgáltatott anyagot?" Ezután Jánosi bátran felveti az ember származásának kérdését. „Vájjon az ember az állatországból származott-e? Darwin kifejezéseiből logikailag következik, hogy e nézeten van." Darwin legfeljebb 4—5 szerves ősalakot ismer el, sőt hajlandó azt hinni, hogy nem volt több egynél, ebből származott valamennyi. „Az ember, melynek kedvéért nem tesz kivételt, következésképp természetes kapcsolatban áll azon teremtmé-