Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

nem súlyra —, amihez képest a 20—30 kr-os orvosi díjak nem túlzottak, a maiakhoz hasonlóan, de a lakosság átlagára abban az időben elég súlyosak voltak. Mint kuriózumot említem meg, hogy ebben az időben a közszükségleti cikkek közül a só az, amely rendkívül drága, s félő, hogy a lakosság emiatt elszegényedik. Egyébként is egészségünkre nélkülözhetetlen ásvány a só. Talán az ipar alacsony színvonala, vagy esetleg a spekuláció okozta a drágulást, mert sajnos még a hivatalos ármaximálás után is 20,5 kr volt egy kiló só, vagyis egy orvos egy kiló sóért vizsgált meg egy beteget. (Jászberény, 1818. IX. 24. Hiv. lev. XXV. k. 472. old.) Persze a kép már más, ha a 30 kr-os hízott libával azonosítjuk a díját, az is furcsa a mi szemünkben, hogy a manapság legközönségesebb só és kenyér az, ami a Kiskunságban a XVIII. században drága. A megyei orvos állandóan köteles ellenőrizni a „chirurgusokat", felcsereket, járvány gyanúja esetén jelentéstételre kötelesek, az okokat kötelesek alaposan kivizsgálni; egyrészt preventív intézkedéseket is kell tennie, másrészt konkrét gyógyászati munkát végeznie — mindezt ingyen. Bár a járványok terjedésében a beteg állatoknak is van szerepük, de hogy az elhullott állatok körül, vagy a mészárszékek, a borok ellenőrzésében az egyetlen egyetemet végzett orvosnak, a megyei fizikusnak az igénybevétele volt szükséges, ez túlterhelésüket eredményezte. Amellett, ha többen hívták, először a súlyosabbhoz kellett mennie, bűnügyben szakvéleményt adott, ha hivatalos ügyben járt, a község köteles előfogatot volt adni részére, s ilyenkor napidíjra is jogosult volt az orvos. Mindez helyes és korszerű — de kicsinyesség, hogy köteles helységében tartózkodni, és bárhol is van, közölnie kell a Tanáccsal, ilyenkor maga helyett „chirurgusokat" kell hagynia, akiket ki kell oktatnia. (Hiv. lev. XIII. k. 357. old.) Nemcsak a felcsereket ellenőrizte, hanem a gyógyszertárak és gyógyszerészek felett is felügyeletet gyakorolt, tarthatott házipatikát, sőt, ahol nincsen gyógyszertár, erre köteles is, ugyanúgy mint a felcserek.