Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

3. A legfontosabbat hagytam utoljára. Ha a dorozsmai füvesasszonyok növény-repertoárját, azok nevét és felhasználási módját (mit mire kommendálnak?) összehasonlítjuk a XVI. sz.-i orvosi könyv adataival [12], az egyezés feltűnő. Sőt, időben tovább is mehetünk. A glosszák közt számos (gyógy) növény nevet találunk [ 13 ] Felhasználásukról többnyire nem szólnak, de maga a név folyamatos előfordulása is lényeges. Miért éppen ezek a növények maradtak fenn a glosszákban? Nyilván közhasználatban levő, és közismert növények voltak, ezért tartotta szükségesnek följegyezni nevüket a glosszátor. Röviden, táblázatosan közlöm az összehasonlító adatokat (az egybevetés alapjául mindenütt csak a magyar növénynév szolgált és — ha volt rá adat — az, hogy mire használták—. [43/a] Igen érdekes lenne ezt a szinte megszakítás nélküli láncot időben tovább követni visszafelé. Rokonnépeink erre vonatkozó adatai igen sokat mondhatnának. Ilyen adatokkal azonban — tudomásom szerint legalábbis — sajnos nem rendelkezünk. Ha nem az egész repertoárt mint egészet vesszük szemügyre, hanem egyes növények „sorsát", használatát próbáljuk időben visszafelé, és térben kelet felé követni, akkor valamivel messzebbre tudunk eljutni. Ilyen nagy ugrásokkal természetesen az összehasonlítás is bizonytalanabbá válik. Mint az összehasonlító táblázatokból is látszik, a fehér üröm — de nemkevésbbé a fekete üröm is — szinte minden forrásunkban előfordul.* Közismert, hogy az üröm a déloroszországi és ázsiai sztyeppék olyannyira jellegzetes növénye, hogy az utazók leírásaiban sűrűn találkozunk az ,,ürömpuszta" elnevezéssel [14]. Kínában pedig — időben, térben még nagyobbat ugorva — az ősi kínai gyógyeljárást, az acupuncturával egyidős (kb. 2500 éves) moxibustiót parázsló Artemisia vulgaris L. [= fekete üröm] hajtásokkal végezték [15]. Más adatok szerint nem az üröm hajtásait, hanem levelének finom szőrzetét (másutt: sásbelet) használták a moxa-hoz [15/a]. Minden bizonnyal a fekete ürömnek ezt a gyapját használták már a sztyeppelakók is pályka, tapló gyanánt is (a gyékénybuzogányból készült gyékénypáklyával egyetemben) [15/b]. * Lippay János is azt írja (Posoni kert, KiG4): „Absynthium, ürcem ... Elég terem a' puszta helyeken".