Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Könyvismertetés - Arrabona 4. (A Győri Múzeum évkönyve) (Kőhegyi Mihály)

egy-két jelentős feldolgozás készült el eddig (Vajkai Aurél, Szűcs Sándor, Bencze József sxb.). Timaff

y László most, a mosoni Duna partján levő Győr megyei Mecsér község híres gyógyemberének, Kettinger Andrásnak (1858—1942) működését vizsgálta meg igen alaposan. Tudományát anyjától, öreganyjától kapta. A családnak volt egy régi könyve, de ennek időközben nyoma veszett. Kettinger beteges, visszavonuló, ritkán mutatkozó, érzékeny, kevésbeszédű, rövidlátó, erősen vallásos ember volt. Mindenféle betegségre volt gyógyszere: gyomorra, szívre, görcsökre, reumára, bőrbajra, kelésekre, kiütésekre, tüdőgyulladásra, mérgezésekre, még ,,rontás" ellen is (szenes víz), de legszívesebben sebeket gyógyított. Törött testrészeket nem illesztett helyre és vágni sem vágott soha. Néhány híresebb gyógyítása még ma is szájról szájra jár, családtagjai pedig néhány receptjére is emlékeztek még. Mindezeket a szerző gondosan összegyűjtötte s dolgozatának végén közű azokat, lehetőséget teremtve ezzel a más vidékeken használatos gyógymódokkal való összehasonlításra. Népünk életformája azóta gyökeresen megváltozott, és az orvostudomány hatalmas fejlődése, egészségügyi hálózatunk kiszélesedése egyre inkább háttérbe szorítja a népi orvoslás hatáskörét. Sokszor igen nehéz ma már a gyűjtő feladata, mert az adatközlő szégyenli elmondani gyógyító eljárásait, s így azok vele együtt a sírba szállnak. Timaffy László feldolgozása ilyen szempontból is rendkívül értékes. Kőhegyi Mihály