Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Adattár - Orvosi ösztöndíj iránti kérelem 1843-ból (dr. Varga Lajos)

örökösök, hátralevő követelésük ürügye alatt engem a Polgári Elöljáróságnál nyilvánosan, rövidített pereljárássaí perbe fogtak és ugyanez Elöljáróság, figyelembe se véve az én tiltakozó óvadékomat, engem, törvényes út nélkül, ugyanazon rövidített eljárással, anélkül, hogy megidézett vagy meghallgatott volna, a tényeknek a felperesek általi egyszerű előadása alapján engem bírósági tanácskozás útján elítélt és az ítélet végrehajtását elrendelte, és ugyanakkor a házamat, távollétemben, titokban 2010 Valut. Forint értékben árverésre bocsátva elárvereztette.^ Amely ház jelenleg, ha szabad értesülve lennem, a Püspök Ür Őexellenciája birtokában lévén fiskálisi lakásul szolgál. Nem akarom Császári és Királyi Fenségedet, valamint a Tekintetes Magyar Királyi Helytartótanácsot annak bőbeszédű körülírásával terhelni, hogy milyen és mekkora jogtalanság történt velem a nevezett Elöljáróság ezen törvénytelen pereljárása által, de mégis, azon tény felett teljesen szótlanul napirendre térni aligha tudok, hogy a túlságosan olcsón, és messze a tényleges érték alá szorított áron elárverezett ház értékéből nekem 200 Valut. Forintnál alig valamivel többet fizettek vissza, mely összeget, teljes nyomorban lévén, mindazonáltal az óvadéki jogom fenntartását hangoztatva, felvenni kényszerültem. Mielőtt tehát az engem ért végtelen jogtalanság orvoslása és az ítélet helyesbítése végett ő Felsége Legmagasabb Trónjához menekülnék, Császári és Királyi Fenségedhez, valamint az Uralkodó Tekintetes Kormányszékhez azzal a legalázatosabb kéréssel vezettetem, hogy jóindulatú tekintetbe vétel által tudomásul venni kegyeskedjék egyrészt azt a végtelen kárt, amit az ellenem eljáró Elöljáróság jogtalan ítélete nekem okozott, másrészt jelenlegi szerfelett szomorú állapotomat, melynek következtében a legnagyobb nyomorban és szükségben vagyok, mivel az említett végrehajtás minden vagyonomból kiforgatott, úgy hogy innen elköltözni kényszerültem, jelenleg tehát minden kereseti lehetőségtől megfosztva, tehetséges és tanult ember létemre, még a mindennapi kenyerem sincs meg. Kérem továbbá, hogy Császári és Királyi Fenséged és a Tekintetes Magyar Királyi Helytartótanács engem az ő veleszületett jóindulatával és kegyességével egy jelenleg be nem töltött Széchényi — Kollonits (mindkettő a Nemes Magyar Királyság mágnásai és grófjai közül való) évi stipendium adományozásával némiképpen kárpótolni és így jóságos-kegyesen megvigasztalni méltóztassék — hogy így az én nagyon levert lelkem zaklatottságát lecsillapítva és kellő módon megnyugtatva érezzem, továbbá hogy a korábbi szerény orvosi praxisom gyakorlását itt Budán (H.) újra megkezdhessem, mivel úgy érzem, hogy ezt a hivatást illő becsülettel el tudnám látni. Aki midőn Császári és Királyi Fenségednek és a Tekintetes Magyar Királyi Helytartótanácsnak ennek előtte általam az Uralkodó Tekintetes Kormányszék Kancelláriájában és Irattári Hivatalában napi díjjasként kifejtett odaadó hivatali szolgálataimról itt, I. és K. alatt csatolt hivatalos bizonyító iratokat mély alázattal benyújtani merészelem, és ugyanakkor az én jelenlegi nagyon szomorú helyzetem igazolására kért és a