Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Varga Lajos: Adatok az 1848-ban, „Moldovában és Oláhhonban kiütött cholera járvány" megismeréséhez
lottakból és tapasztaltakból következtetni képes, hogy a kór ismét a' folyók medre 's lapályok, völgyek iránya szerint halad, hogy, a' tikkasztó meleg és légi csend mintegy előkészítik a' testeket a kór elfogadására, hogy megérkezését rendszerint megelőzik a' népségben általánosan észlelt bélhuzami ideges zavarok, hogy vizenyős és lapályos helyeket érvén meggonoszkodik 's fészket vesz, hogy nemcsak ezen fészkekben, hanem áltáljában egyes helyeken tovább habár nem oly terjedelemben és veszélyesen, mint századunk negyedik tizedében szok uralgani, —- hogy egyes betegségekre nézve gyakran étrendi hibákat lehetet vádolni. Végül meg kell emliteni, hogy nem hallott 's nem látott egy esetet sem, mely ragályt bizonyított volna sőt sokszor az ellenkezőjéről volt alkalma meggyőződni. Ezen tapasztalati eredményekről azt véli jósolhatni, hogy a kór a Temes, Berzava, Birda, Kavas, Béga mentibe, a Tisza 's Duna medrét más részről pedig a' Duna fel a' Sáva, Dráva vidékét ugy szinte felfelé a' Duna városait valószínűleg megfogja lepni, később vagy hamarabb, az időjárás és egyéb a' népre ható történetes befolyások szerint. A kór tüneteit ismét: az önkénytes izmok görcsei jelen járvány alatt gyakran hiányoznak, 's áltáljában nem olly erősek mint 1831íí£ évben. — Az elbódulás, evütlenség (asphyxia) és zihás szorongás (anxietás-asthmatica) szinte ritkábban fejlődik ki oly magas fokra. A görcsös kiürítések sem oly erőszakosak, azonban az elhidegülés 's az izom erély csökkenése jelen járvány alatt igen súlyos. — Sokkal ritkábbak a' hirtelen halálos esetek. — Az elsődleges hosszas hasmenéssel, és időnek előtti bő izzadással múltkor veszélyteljesen fellépő esetek, jelenleg nem olyan gyakran halálosak. A betegek igen nagy számánál étrendi hibákat lehetvén vádolni, a' kitörött baj rendszerint csorvás jellemű szok lenni, ánbár meg kell vallani, hogy igen sok esetben némi vérforamlattal (orgasmus) szövetkezve: miértis hánytatás és vérbocsájtás a kór első időszakában a gyógy eljárás fő irányait képezik, később az egész eset sajátossága szerint majd hűtő, majd tompító majd élesítő, és az elvezérlő behatásokkal lehet céltérni, mindezekre különös figyelemmel kísérvén a bőr működését, az epe és hud elválasztásait. £) r piósz Lajos kiküldött orvos."
