Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

Általában mind ennek, mind a következő két évszázad kalendáriumainak két fontos fejezete volt. Az első a tulajdonképpeni naptári rész; — a másodikat „Prognosztikum"-nak, máskor „Judicium"-nak, „Prognostica astrologica"-nak stb. nevezték. Ez utóbbi fejezetekben már majdnem rendszeres rész a gyógyító, orvosló, egészségügyi leírás. Az első magyar kiadás is foglalkozik: „Az döghalálrul és egyéb fajta betegségekrül", majd „Az gyulladásokrul". A XVI. század végén és a XVII. században egyre sokasodnak a magyar kalendáriumok, amelyek jórészt a Regiomontanus-féle (Heltai) naptár szerkezeti formáit vették át. Kolozsvár, Nagyszombat, Bártfa ,Sempte (Szemez), Szeben, Debrecen, Kassa, Csepreg, Keresztúr, Pápa, Lőcse jöttek sorban, hogy aztán évről évre sorozatosan jelenjenek meg máshol is kalendáriumok. A „Prognistikum"-ban fontos rész a jóslás: háborúról, termésről, időjárásról, nyavalyákról, döghalálról, betegségekről. Ha aztán a jóslás nem vált be, akkor a következő esztendőben megjelent kaledáriumban rendszerint bibliai idézetekkel helyettesítették az előző évi jóslásaikat. A Bártfai Kalendárium külön részt szentelt a következő betegségeknek : köszvény, nátha, vérhas, hideglelés, fejfájás, asszonyi vérfolyás. Ha az; előző évben sok volt a járvány és a betegség, akkor azt az emberi gonoszságra és bűnökre vezették vissza. Az 1630-ban megjelent Csepregi Kalendárium korabeli helyesírással ezt írta „A régiek józanok voltak és mértékletesen éltek, a mostaniak bujálkodnak, tobzódnak, olyan hatalmas lakodalamakat csapnak, hogy az egész falu torkig eszi-issza magát". A XVI. század végéről a debreceni 1598 évi kalendáriumban ezt olvassuk: „Lakjál egiel, iambor utamna iót és algyál." Január : „Ha Vince feulik, ismét az pince tellik." Február: „Vert most bocsáthatsz, ha tetszik mással is hálhatsz. Ki fát giüjt, ganaja nilván hogi esze vagion."