Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Borsa Gedeon: Argenti Döme (1809-1893)

Argenti maga, aki élete végéig Vácott lakott, majdnem naponta utazott Pestre hajón vagy vonaton. Betegeinek jelentős részét is itt, Pesten kezelte, rendelőjét az említett patika egyik szobájában rendezte be. A Jármay-féle gyógyszertárral fennállott kapcsolata indította egy másik könyve a Hasonszenvi útitárs megírására, amely 1863-ban jelent meg. A homöopata gyógymód egyik kedvelt jellegzetessége volt a kis házipatika. Ilyenek összeállításával és forgalomba hozatalával foglalkozott az „Oroszlán" Gyógyszertár. Argenti Hasonszenvi útitárs c. munkájához kis kazettákban kézigyógyszertárat is állított össze, amely különösen járványos időben igen kelendő volt. (Deák Ferenc házi homöopata gyógyszertárát árverésen Argenti vette meg, majd annak eredetét közjegyzővel hitelesítette, és haláláig ereklyeként őrizte.) Argentinok bizonyos művészi érdeklődése is volt. Még pesti orvostanhallgató korában, amikor is szívesen és jól gitározott, egy keringőt szerzett, amely Medicus walczer címmel állítólag nyomtatásban is napvilágot látott. Elég nagy könyvtára volt, erről végrendeletében külön is megemlékezett. Kortársai sokszor emlegették nagy értékűnek tartott műtárgyait is. Fiatal korában Császár Ferenc és Szenvey József váci írókkal együtt járt ki Fótra is. Ennek az irodalmi körnek állított emléket Vörösmarty Mihály a „Fóti dal"-ban. Maga is írt kisebb költeményeket, de csak a saját kedvtelésére. Bajza és Helmeczy ismeretsége révén került kapcsolatba a „Társalkodó" című folyóirattal, ahol — amint erről már fenntebb szó volt — első cikkei (mind orvosi tartalommal) napvilágot láttak (bibliográfia 1—7.). Legszélesebb körű publikációs tevékenységét 1866 — 1873 között a Hasonszenvi Lapok c. folyóiratban fejtette ki, ahol tucatnyi cikke jelent meg (bibliográfia 12—27). 1868. január 15. és 1870. július 15. között pedig maga szerkesztette azt. Kapcsolatban állt ezenkívül még több hazai és külföldi szaklappal is, amelyek ugyancsak e gyógymód terjesztését propagálták (Hasonszenvi Közlöny, Egészségi és Hasonszenvi Közlöny), és ahol szintén jelentek meg cikkei (bibliográfia 11., 29., 30.). Az ország akkori legfelsőbb köreiben mozogva Argentinok kijutott a korabeli kitüntetésekből is. 1866-ban — orvosi működésének harmincadik évében — a királyi tanácsosi címet kapott, 1886-ban