Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

„Ezelőtt mindig padláson szárítottam: fellocsoltam, felmázoltam, felsöpörtem: 2 — 3 talicskával is szétterítettünk (Etel néni még most is padláson szárítja növényeit). Ha árnyékba szárad, sokkal szebb színű lesz. Tudja, ha napon szárad: megbarnul. (Most a tornácon levő „ászok"-on szárítja a növényeket), ahogy hozom, vékonyan szétterítem, rakom fel az ászokra (vékonyan szétteríti, mert különben begyullad. Kiválogatja belőle a füvet), azt szálankint kell összeszedegetni, szálankint összeakni (mert ha befülled, tönkremegy. A békarokka pl. megveresedik) (P. T.). Etel néni a padláson nagy papíron három ujjnyi vastagon szétteríti, „mert ez a zsurló begyúl, ha vastagon rakjuk, a többi nem". Ha már megszáradt „azután rakjuk rakásra" (Sz. S.). A megszáradt növényeket csomóba köti kukoricacsuhéval, mert háncsot most (1955) nem lehet kapni. A csuhét reggel leteríti papírra vagy rongyra a földre (földes padlótól megereszkedik), majd egy levelet széthasít 4—5 szálra. Két-két szálat összekötöz, s evvel köt át egy-egy csomót. Majd a csomókat ötönként újra összekötözi. A piacon ugyan „nem mindenki vesz ötöt, de akkor széjjeltépjük" (P. T.). V. A piacon Ezelőtt két három évvel még talicskával járt piacra, evvel hordta haza a leszedett növényeket is. Ezért mondta kubikostalicskájára: „az az én kenyérkeresőm". Most már csak táskában, szatyorban viszi áruját (P. T.). „Ötkor indulok, ott a Dugonics szobornál szállunk le, odaballagunk lepakkolunk. Átszállót veszünk, de nehéz a poggyász, nem tolakszok avval (ti. a 2-es villamosra, mely a Dugonics térről elvinné a Kálvin térig, pedig) elmehetnék a kakasos templomig, (Hat- félhétre beérek), mikor hogy indulok el. Ott mék el a Kárász utcán, a városháza előtt" (P. T.). „Most, hogy sötét van (ezt 1955. okt. 3-án jegyeztem fel), úgy megyünk a negyedik (Dorozsmáról induló) villamossal hat óra tájban. Fél nyolcra bent vagyunk. Nyáron elindulunk háromkor! (Akkor még) talicskával jártunk, mert nem vótunk ilyen Öregek. De nem birom most már a talicskát: tüzet gyújtani vertem szét a talicskát" (Sz. S.).