Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
olyan bámulatosan értett, mint a biológia rokon tudományaihoz. Ha tehát széleskörű egyéb munkáira gondolunk, kézenfekvőnek látszik, hogy ezeket egyszerűen olyan szétágazó tudományos munkásság eredményeinek tekintsük, amelyek a tudós sokoldalúságából adódtak, és a fő kutatási irányának körével szoros összefüggésben nincsenek. Valójában azonban ez nem igy van. Mecsnyikov tudományos működése - amint már megelőzőleg kifejtettük - biológiai szemléletén alapszik, és teljesen az élet utáni vággyal, a halál elleni harccal áll összefüggésben. Nézzük ilyen szempontból a syphilisre vonatkozó vizsgálatait. Az ifjú Mecsnyikov azon a területen harcolt a halál ellen, ahová első szerelmének súlyos betegsége vezette; itt a kórokozó csírák ellen hadakozott. Amikor ötvenedik életévén túljutott, önmagában kezdte érezni az életerő csökkenését, ezért a kórnemző csírákról az élet másik kérlelhetetlen ellensége: az elöregedés felé fordult figyelme. Itt is megpróbált csatába szállni, de a nem orvosbiológusnak ezen a területen még nehezebb helyzete volt. Itt nem tudta gondolatait olyan mértékben érvényesíteni, mint megelőző munkakörében. Kénytelen volt vizsgálatainak kiinduló pontjául az orvosok megállapításait felhasználni és egy-egy részprobléma tanulmányozásával megelégedni. Az elöregedésre vonatkozólag az akkori pathológusokban az a hibás nézet alakult ki, hogy nagy szerepet játszik benne az érelmeszesedés, ezt pedig az akkori felfogás szerint többször a syphilis és a különböző mérgezéses állapotok váltják ki. Mecsnyikovot megragadta a felfogás, s az elöregedés elleni harcban elsőnek a syphilis ellen indult támadásra. Itt még, a régi munkakörben, a fertó*ző betegségek elleni küzdelem területén mozgott, és Pasteur egyik legkiválóbb tanítványában, a vele mindig rokonszenvező Rouxban kitűnő, orvosilag szakképzett munkatársat is kapott. A két ember egymástól sokban különbözött, de azonos volt mindkettőben a tudományok iránti önzetlen lelkesedés. Mecsnyikov csodálta Rouxban óriási ismeretkörét, megállapításainak biztosságát és pontosságát, s kitűnő kísérletező készségét. Roux viszont a lenyűgöző lángészt, a nagy kezdeményezőt bámulta Mecsnyikovban. A pénzt egyik sem becsülte semmire, és mikor 1903-ban kb. egyidőben részesültek nagy tudományos pénzjutalomban, egyöntetűleg elhatározták, hogy ezeknek az összegeknek a segítségével indulnak harcba a syphilis ellen. 2* 19
