Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

gát. Nem feledhetjük el a szilágysomlyói bujakóros kórház kidőlt, omladozó falait, szalmával és venyigével fedett tetőzetét, s mementóként merednek felénk évek múlva is a tűzvész pusztította tatai kórház falai. Részint a pénztelenségnek, másrészt az idegenkedésnek tudható be, hogy a hatalmas veszprémi kórháznak mindössze nyolc kis szobája volt berendezve, a hatalmas termet magtárnak használták, a töbi helyiség pedig üresen állt. A kórházi helyiségekben leginkább négy-hat, helyenként 12 ágyat látunk, a szobák nagyságához és az ablakok elhelyezéséhez igazodva, festetlen vagy festett állapotban. A kaposvári kórházban tűnnek fel az első vaságyak. Az ágyak feletti fej táblák is ebben az időben lelhetők fel. A betegek elhelyezése nem a betegség természete szerint történt, hanem az üresen állott ágyaknak megfelelően, így ebből következett, hogy fertőzések jöttek létre. Az elkülönítést egyedül az elmebetegeknél alkalmazták, hogy másban kárt ne tegyenek. A kórházak sebészeti műszerekkel való ellátásáról semmit sem tudunk. Csupán egy helyen és csak annyi van feljegyezve, hogy a nagykárolyi kórházban az uradalom műszereit vették igénybe. Az ápoló személyzet illetményeiről sem emlékeznek meg a feljegyzések, de azt sikerült megállapítani, hogy egy ápoló legfeljebb 20 beteg ellátására volt kötelezve. A kórházak életével kapcsolatban pár kezdeményezésre ismét fel kell hívnom a figyelmet. Egyik kórház két üres ágyat tartott fenn sürgősen felveendő betegek részére, Győr város létesíti az első sebészeti kórházat két ággyal, a komáromi kórházban megtaláljuk az ambuláns rendelés első nyomait, ugyancsak itt látjuk a mesterséges szellőztetés primitív megoldásait és Pozsony mutathatja fel az országban a lábadozók részére készült első kórházat. Az elmondottakból azt állapíthatjuk meg, hogy a kórházak létesítésénél és fenntartásánál az egyesek jótékonysága egyesül a hatóságok tevékenységével, de az állam segítsége hiányzik. Verebélyi veti fel annak a gondolatát, hogy az állam vállalja az eddigi alapítók és fenntartók kötelességét. Az állam azonban rendezetlen pénzügyi viszonyai miatt erre nem vállalkozhatott, s így létesültek a már meglévő kórházakból a közkórházak, amelyeket az állam segélyben részesített. Ez a támogatás azonban a beszedhetetlen kór13 Orvostörténeti Könyvtár közi. 193