Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

gát alávetni." Krassó alispánja a román lakosságú vármegye érzelemvilágában keresi a baj okát, amikor úgy nyilatkozik: „az itteni nép előítélet és babonaság hatalmának befolyása alatt lévén a kuruzsláshozi ragaszkodásánál, vallásos nézeténél és szokásainál fogva, soha meg nem engedi, hogy kórházba vitessék, sőt az orvosi segélyt is legtöbbször viszautasítja, gyógyszert az orvos kezéből csak ritkán fogad el." A továbbiakban azt olvassuk, hogy a szatmári nép a kórházi gyógyításra nem hajlandó, a zombori szerb a kórházi gyógyítást nem kedveli, a hevesi magyar meg pláne irtózik tőle. A megyei, városi és iparosok által létesített kórházaknak nemcsak a létrehozása volt nehéz, hanem a fenntartása is sok akadályba ütközött, mert a kezdeti kiadások legtöbbször felemésztették az önkéntes adományokat és így csak újabb adakozásokkal lehetett a kórház üzembehelyezésére gondolni. Az adakozók erszénye azonban másodszor már nehezebben nyílt ki. Állandó és biztos bevételek hiányában a kórházak fenntartása igen nagy körültekintést és takarékosságot igényelt. Csak dicséret és elismerés illetheti a régi kórházi gondnokokat, pénztárosokat és felügyelőket, hogy a kevéssel is jól sáfárkodtak. Voltak intézmények, amelyeknek egyetlen bevétele az alapítványi ágyak után fizetett kamat volt, ezért csak anynyi beteget ápolhattak, ahánynak ápolása a kamatból kitelt. így történt ez Nagykárolyban, ahol a négyszobás kórházban időlegesen csak két beteget vehettek fel, akik közül az egyik az ápolói teendőket is elvégezte. Más kórházaknak egész jövője büntetéspénzekre, táncvigalmak bevételére, az újévi jókívánságok megváltási összegére és pár fizető beteg ápolási költségéből fennmaradt haszonra volt felépítve. Ezért ápolt a Hont megyei kórház mindössze három beteget. A báznai kórház olyan anyagi gondokkal küzdött, hogy betegeit egy jótékony egyesület élelmezte. Zaránd vármegye kórháza pénz hiányában bútorzat nélkül üresen állt. Ezzel szemben a pozsonyi kórház olyan alapokkal rendelkezett, hogy a megyei betegektől gyógykezelési díjat még vagyonosság esetében sem szedett. Némely felvilágosodott megyénkben, városunkban spontán jelentkezik a kórházalapítási vágy, vagy a meglévőnek jobbra való kicserélése. Másutt a lakosság ridegen elzárkózik a kórház gondolatától. (Esztergom). A pénztelenség már a kórházépület külsején is megmutatta ma-