Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

nyi kórházban" ugyancsak Pápán 12 ágyat találunk. A tíz ágyas megyei tébolyda is Pápán talált hajlékot szegényes bútorzattal, csupán nyoszolyák, székek, asztalok voltak benne. Cseresznyés Sándor szerint még egy negyedik kórház is volt Pápán a Szt. István nevezetű, amelyet 1848-ban árendások laktak. A Zala vármegyei „physikus", Schmalkovics Mihály mindössze annyit örökített meg az utókor számára, hogy Nagykanizsán és Keszthelyen van kórház. A többi, kórháznak nevezett épület mind csak magánosok által ajándékozott szegénylaktanya. Szinte érthetetlen ez az alacsony ágyszám a 270 000 lakost számláló megyében, ahol 23 hatalmas uradalom terpeszkedett, közöttük gróf Feszteticsé, amelynek egyedül csaknem 68 000 lakosa volt. A dunántúli kerülethez keleten és északon kapcsolódó 13 Duna melléki vármegye két és fél millió lakosságából csak 850 000 a magyar, a népesség zömét a szlávság képezi 1172 000 emberrel, harmadik helyen számszerűleg a szerbek következnek 185 000 lakossal, majd a németek. Ebben a Duna melléki kerületben a magyarok mindössze három vármegyében vannak többségben, tíz vármegyében a szlávok dominálnak, egyben pedig a szerbek. A legnagyobb területű és abszolút magyar többségű Pest-Pilis-Solí Kis-Kun vármegyében jóformán csak Pesten és Budán találunk kórházakat. Budán a kórházak oly szűkek voltak, hogy ha a betegágyak célszerűen és nem zsúfoltan lettek volna elhelyezve, akkor a kisszámú betegeket sem tudták volna ellátni. Rendes elhelyezéssel az Irgalmas barátok férfiakra berendezett 101 ágya helyett 81 ágy, a női kórházban 130 helyett 90 ágy állt volna rendelkezésre. így Budán 40 ágyas férfi kórházra lett volna szükség. Pesten a férőhelyek száma a fiók-kórházakkal együtt 600 volt, ebből 1848-ban 500 ágy volt elfoglalva. A másik abszolút magyar többségű Nógrád vármegyéről csak anynyit tudunk, hogy Balassagyarmaton 18 ágyas megyei, Losoncon pedig tízágyas községi kórház működött. A szintén magyar lakosságú Esztergom vármegye közönségét az elöljáróság több alkalommal felszólította, hogy adakozzon kórházépítésre, de semmi lelkesedés és áldozatkészség nem mutatkozott, pedig már előzőleg két ágy-alapítvány tétetett 2000 Ft értékben. A rászorultak azonban így sem nélkülözték a kórház szerény áldását, mert