Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

tatással megtudott, a fentemlített könyveibe nemcsak belevett, hanem igyekezett azok okait is minél tudományosabban felderíteni. Ámbár, kérdem, mekkora részt tesznek ki ezek, ha mind a többit is, ami még ismeretlenségben rejtőzik, felemlítenők? Ebben a dologban igazán nem tudom, mit kell inkább vádolni, vajon az emberek butaságát-e vagy inkább a hálátlanságukat, mivel úgy látszik, hogy Istennek az örök építésznek a hatalmát és nagyságát nem csodálják, a jótételményeit pedig nem ismerik fel eléggé, miközben a dolgokat elhanyagolják. A zirknitzi Emlékszem, hogy Te nekem valamikor az egyik to krajnai tóról, amelyik a szomszédos faluról a Zirknitz nevet kapta, nem kevésbé csodálatos dolgokat beszéltél, mint én Magyarország forrásairól. Ti., hogy az évenkint őszutó táján, amikor hirtelen rejtett vizek törnek fel és nagymennyiségű halat sodornak magukkal, megárad. Nyár közeledtével pedig, amikor a víz ismét rejtekhelyére húzódik, kiszárad. Ez folytonosan így váltakozik, úgyhogy ahol kevéssel előbb halásztál, ott arathatsz és vethetsz, vagy, ha tetszik, vadászhatsz, majd az év fordultával ismét halászhatsz. De mi akadályoz, hogy szavaid szerint le ne írjam ezt a helyet, ahogyan Te másoktól hallottad. Azt mondtad, hogy mindenünnen hegyek zárják körül, melyekről kisebb patakok rohannak alá, mégpedig kelet felől három, délről négy. Minél messzebb folynak, annál kevesebb víz csobog bennük, mivel a talaj beissza vizüket, míg végül is sziklaüregekben tűnnek el. Utóbbiak úgy keletkeznek, mintha emberkéz vájta volna ki őket. Ha a víz bennük annyira felgyülemlik, hogy már nem fogadható be, a veremben a víz újra felbugyborékol, úgyhogy nemcsak hogy több nem fér bele, hanem mindazt, amit magábafogadott, akkora gyorsa-