Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

Váradi hőforrás Hideg gyógyforrások messze a sóbányáiról híres Torda városától. Az is gyakran előfordul, hogy a szántó-vetők ekéjükkel sóba ütköznek. Ám ezt senkinek sem szabad kifejtenie, nehogy a királyi sóvám csökkenjék. A székelyeknek azonban, akik - mint mondtuk - Erdély egyes részein laknak, a saját területükön szabad annyit elvenniök, amennyi házi használatukra elégséges. Legyen elég ennyi, mellékesen a sósforrásokról. A híresebb magyarországi hőforrások közül hátra van még a Várad közelében levő. Szent Lászlóénak nevezik. Vagy azért, mert Szt. László fürdött itt meg, vagy azért, mert a tiszteletére szentelt és sírjáról nevezetes egyházhoz tartozik, melyet mind ő, mind pedig Zsigmond császár, aki szintén ide akart temetkezni, bőkezűen gazdagított. Sokan tartják ezt Magyarország hévvizei közül a legelsőbbnek, amivel azonban inkább kellemességükre, mintsem gyógyhatásúkra céloznak. Mert hőfoka igen kellemes és mérsékelt, azonkívül a vize oly tiszta és átlátszó, hogy a beledobott tárgyaknak a képét maguknál a tárgyaknál nagyobbnak tükrözi. A hévvizeken kívül léteznek Magyarországon más, hidegvizű gyógyforrások is, amilyen az említett két szepesi, kőképző vizű. De ezidő szerint leginkább a Miszlóka melletti forrást dicsérik és látogatják sokan. Ez a hely Kassa közelében van. Vizét úgy melegítik, hogy megtüzesítik a forrás közelében levő köveket, s így teszik fürdésre alkalmassá. Akadnak persze, akik azt tartják, hogy a víz feltételezett gyógyerejét inkább a köveknek kell tulajdonítani, mint a víznek, mely önmagában tiszta és kellemes ízű és más gyógyvizekkel szemben nem érezni benne semmilyen vegyi keveredést. A természetbúvárokra bízom annak a magya-