Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

néven foglaljam egybe valamennyi említett hegyvonulatot) és hol magasabb, hol pedig alacsonyabb nyergekkel terebélyesednek ki, fekszenek olyan városok, amelyeket a németek bányavárosoknak mondanak, mivel különféle, bőséges és értékes ércfajták lelőhelyeiben nagyon gazdag hegyek között vannak és lakóik bányászok. Ennélfogva nevezik hegylakóknak azokat is, akik a bányában dolgoznak és általában, az egész bányászatot hegyi munkának mondják. Ugyanehhez a vidékez tartozik Szepes és sok más vármegye is. A vármegyék pedig - hogy nagyjából ezt is megmagyarázzam - olyan országrészek, melyeket tartományoknak, vagy a legtöbb latin írótól átvett görög szóval monarchiáknak vagy prefecturáknak nevezhetsz. Pliniusz úgylátszik conventusoknak, joghatóságoknak és joghatósági conventusoknak (kerületek) nevezi őket Cilicia és Hispánia felosztásában. Cicero dioecesiseknek hívja őket. Ezt a nevet a püspökök használják, saját joghatósági területük elnevezésére, ámbár mostanában népiesen elrontott formában. Ezen részek elöljáróit a magyarok ispánoknak hívják. Rájuk hárul a jogszolgáltatás gondja. Magyarország ötvennél több ilyen vármegyére oszlott, hogy a jogszolgáltatás módja minél könnyebb és gyorsabb legyen. Ezekből azonban ma alig a felét birtokoljuk. Miután ezeket előrebocsájtottam, hogy azoknak a helyeknek a megismerésére használhassuk fel, melyekkel majd a forrásokról szóló elbeszélésem foglalkozik, először a hőforrásokról szólok, melyeknél egészségesebb és több Magyarország területéhez viszonyítva alig fordul elő más országokban. Honnan is kezdjem inkább, mint magával Buda városával, melyet Magyarország Bányavárosok Magyarország vármegyéi ispánok Hőforrások Budán 8 Orvostörténeti Könyvtár közi. 113