Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

levőké - a mai kórházaknak megfelelő spitáloknak, ispotályoknak, illetve lazareteknek, Lázár-házaknak, amelyek nemcsak szegényház, hanem adott esetben szegényházzal egybekötött kórháznak felelt meg. Az előbbiekben már említettük, hogy ilyen ispotály már volt az i6oo-as évek közepén Rajkán, de volt Héderváron is, mert Viczay Jánosné sz. Héderváry Katalin 1681. március 13-án kelt végrendeletében 300 forintot hagyott a hédervári ispotályra [42]. Természetes, hogy Magyaróváron is volt spiral, lazaret a szegények és az elhagyott betegek részére. A város számadásaiban számtalan olyan kiadás van, mely a spitálbeliek eltartásával, gyógyításával kapcsolatos, pl. 1682-ben „a Lázár-háznál levő nyomorgó Kati nevű koldusasszonynak" a város mészárszékéből, amelyet akkor Nitzinger Ferdinánd bérelt, kiadott 61 font konc (hulladékhús) ára fejében 5 forint 63 dénárt fizet ki a város kamarása [42 a]. De hasonló kiadások voltak nemcsak a szegényházban levők élelmezésére, hanem a chirurgusoknak is fizettek a szegények számára adott orvosságért. Más esetben a Lázár-ház tetőzetének javításáért történt kiadásokkal találkozunk. Mivel azonban a spitálban vagy a Lázár-házban levők eltartásával kapcsolatban a város támogatása nem volt elegendő, szokás szerint, az ott levők közül az egészségesebb öregek koldulni is jártak a városba a spitál fenntartására. De nemcsak a helybeliek jártak kéregetni az ispotály céljaira, hanem a kifizetett összegek jegyzékei tanúskodnak arról, hogy a város több esetben adományozott a nezsideri [42/b], a győri [43], a pozsonyi [44], sőt még a bécsi [45] ispotály számára is az itt járt kéregetőknek. Nagyobb járványok idején vagy amikor nem volt hely az ispotályban, a város egyes polgároktól is bérelt helyiséget ideiglenes kórház számára. 1704-ben Brenovics Szabó Mihály házának egy részét bérelte ki a tanács, és az ott levő betegekhez egy öreg asszonyt fogadtak, kinek fáradságáért pl. 3 forint 50 dénárt fizetett ki a város pénztára [46]. Vagy egy másik bejegyzés szerint 1686-ban a Spath-házban levő ún. sósboltban, amely ideiglenesen betegekkel volt betelepítve, az ott meghalt két férfi és egy nő temetési költségeit fizeti ki a város [47]. Fejlődés történt a betegápolás terén 1696-ban, amikor Hochburg János óvári polgár végrendeletében egy házat hagyott a mai Magyar