Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)
Dr. M. Kiss Pál: Két kiváló orvos-portré a XVIII. és XIX. században
KÉT KIVÁLÓ ORVOS-PORTRÉ A XVIIL ÉS XIX. SZÁZADBÓL írta: DR. M. KISS PÁL (Budapest) 'T'öbb sikerült orvos-portrét ismerünk a XVIII-XIX. századból, közülük kettőnek Boér Márton festő a mestere [i]. Boér Márton (1762-1830) rövid bécsi tanulmányút után Kolozsváron és Marosvásárhelyen dolgozott. Kortársairól festett arcképei között találtam a kibédi Mátyus Istvánról és Gecse Dánielről készült képeket. A felvilágosodásnak nálunk mindenekelőtt az irodalmi és tudományos életben van nagyobb szerepe, különösen az orvostudomány terén tapasztalható ez. A bécsi tanulmányútjáról hazatért Boér orvosokkal keres kapcsolatot, s Mátyus István doktor, Küküllő megye és Marosszék fizikusa, és főorvosa az, akiről először portrét fest. Mátyus (1725-1796) Bécsben és Utrechtben tanult, s 1756-ban két orvosi értekezéssel vonja magára a külföld figyelmét. Az egyik a közönséges búskomorságról, a másik az ingerelhetőségről szól. A többi munkái: Diaetetica, azaz a jó egészség fundamentumosan előadó könyve (Kolozsvár, 1792), Ó- és Űj Diaetetica (Pozsony, 1787-93). Miközben Erdélyben, mint főorvos működik, megalapítja a marosvásárhelyi kollégium könyvnyomdáját és könyvtárát sok értékes könyvvel gyarapítja. A helytartótanács egészségügyi rendelete nyomán a XVIII. század végén alakult ki az orvosi közigazgatás. A tanács és vidék között az összekötő kapocs a vármegyei „phisicus", aki időnként beutazza a vármegyét és jelentést tesz tapasztalatairól [2]. Ilyen alkalommal tartózkodott az egyébként Marosvásárhelyt lakó Mátyus hosszabb ideig Kolozsváron, s ült nemegyszer modellt Boérnak. Egyik Mátyusról festett olaj képe a marosvásárhelyi Bólyai-könyvtár