Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kárpáti Endre: Madzsar József egészségpolitikai tevékenysége a magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején

országban" [20]. Ennek biztosítására polgári orvosok igénybevételéről kell gondoskodni. A bujakórosoknak leszerelési igazolvány nem adható ki. A beteg katonákat fel kell világosítani betegségükről és lakhelyük közigazgatási hatóságánál jelentkezniök kell. A rendelkezések végrehajtására, ellenőrzésére minden póttestnél és leszerelési különítménynél egészségügyi leszerelési bizottságot kell alakítani. E bizottság egyik fontos feladata a területén levő hazabocsátott, idült fertőző bajokban és ragályos betegségekben szenvedő katonák száma és megoszlása felőli tájékozódás. Szükség esetén elrendelheti illetékességi területére az összes fertőző és ragályos betegségben szenvedők kötelező orvosi bejelentését is. Madzsar javaslatára kapcsolták decemberben a katonai egészségügyet a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumhoz. Madzsar itt a külföldi államok példáját követte, ahol ez már évtizedekkel előbb megvalósult, másrészt így akarta biztosítani a feleslegessé váló katonaorvosok elhelyezését a polgári egészségügy keretén belül [21]. 1918 december elején Kunfi Zsigmondtól, az akkori népjóléti minisztertől megbízást kap arra, hogy Papp Dezső és Bosnyák Zoltán államtitkárokkal együtt készítse el a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium szervezési tervét. Mint feljegyzésében írja: . . . „nemcsak a saját osztályaim szervezését készítettem el, hanem az egész minisztérium adminisztratív berendezésével is foglalkoztam" [22]. Súlyos gondot jelentett az egészségügy számára az 1918 őszének elején fellépő és hónapokon át pusztító spanyolnátha. A járvány 1918 elején Dél-Franciaországon és Spanyolországon keresztül jutott el Svájcba, innét Észak-Olaszországba, ahonnét azok a sebesült katonák hurcolták be az országba, akik a Zita Kórházban kerültek ápolás alá. Ebből a gócból terjedt ki azután a „spanyol" az egész országra. Budapesten az őszi hónapokban sok ezer embert vitt el a súlyos járvány. De nemcsak a „spanyol" miatt - mely decembertől kezdve már enyhülőben volt -, a fenyegető egyéb fertőző betegségek, pl. ÍI már jelentkező kiütéses tífusz miatt is nagy szükség volt a járványelhárító megelőzésre. A Polgári Radikális Párt javaslatára kiváló orvosokkal erősítették meg december elején a fővárosi járványbizottságot. A bizottság új tagjai között találjuk: dr. Madzsar Józsefet, dr. Goldzieher Miksát, dr. Detre Lászlót, dr. Hahn Dezsőt és másokat [23]. Madzsar az 1918. dec. 13-i járványbizottsági ülésen élesen