Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Bruszt Pál és Kőhegyi Mihály: Az egri vár „csontfülkéjében" őrzött, az 1552-es ostrom alatt elesettek csontmaradványainak eredete és fogászati vizsgálata

fallal kellett megtámasztani, így a szentély mélyen a föld alá került, a 2-es és 3-as emeletes-sekrestye lévén, a 4-es csigalépcsőn jártak le, a 2-es puskapor-raktár lett, a 3-as ravatalozó helyiség, hiszen ostrom közben nem értek rá temetni, nem is lehetett hová! Mikor a 2-es felrobbant, a 3-as csigalépcsője is beomolhatott, legalábbis mikor mi feltártuk, csontvázak feküdtek benne sorbarakva a padlón, mint a liszteszsákok: egy sor f , felette egy sor «—. Nem találtunk mellettük semmit, csak a téglapadlón néhány dénárt elszórva az 1552-es évszámmal... Ebből született a valószínűség, hogy ezek az 1552-es ostrom hősi halottai." [10] Ez a pontos és kielégítő válasz kétségtelenné teszi, hogy a vizsgált fogak az i)\2-ben elesettek fogai voltak. És megoldódik Tinódi tudósítása és az ásatás tapasztalata közötti rejtély is. Az ostrom megkezdésekor a halottakat a sekrestyébe vitték, amikor azonban a robbanás a lejáratot elzárta, új temetkezési hely létesítése vált szükségessé. Ekkor ásatta Dobó valahol az udvaron a Tinódi említette gödröt. Ezt láthatta maga Tinódi is, hiszen érkezésekor még javában folytak az eltakarítási munkálatok. Ez természetesen annyit jelent, hogy a kápolnába csak az október 4-ig elhunytak kerültek. Tudjuk, hogy az utolsó ostromkor 140-en haltak meg. Ha a halottak számát 300520-ra tesszük, úgy a kápolnában mintegy 160-180 ember feküdt. Ezek a számok természetesen a források elégtelensége miatt bizonytalanok, de hozzávetőleges értéket mégis adnak. Meggyőződésünk, hogy az évek óta folyó céltudatos ásatások felszínre fogják hozni a mésszel leöntött csontvázak gödrét is. A korszerű követelményeknek megfelelő feltárás pedig statisztikailag is pontosan értékelhető anyagot ad majd kezünkbe [11]. IRODALOM 1. Nemeskéri ]ános-Harsányi László: A csontvázleletek életkorának meghatározási módszereiről és azok alkalmazhatóságáról. MTA. Biológiai Csop. Közleményei I (1958) 115. 2. Bruszt Pál: Untersuchungen über das Vorkommen von Zahnkaries an Schädeln aus den X-XII. Jahrhundert. Ost. Ztschr. f. Stomat. 47:483, 1950. 3. Bruszt Pál: A VII-VIII. századból származó koponyák vizsgálata fogszuvasodás szempontjából. Fogorvosi Szemle 72-77. és 105-112. 1952.