Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

mint nemes Nagy János araki lakosok szinte egyidőben tébolyodottak meg, a megye átírt a pozsonyi irgalmas barátokhoz, hogy vajon e három személyt elvállalnák-e ápolásra [885]. Felvételük azonban nem sikerült, éppen hely hiányában [886]. Történtek azonban egészen szomorú esetek is. Polák Ignác főorvos jelentette egy ízben a megyének, hogy Cziniel József szentandrási bíró eszelősségében torkát egy borotvával átmetszette [887]. Kiút ebből tehát nem igen volt abban az időben, mivel a tébolydai helyek száma igen kevés volt olyannyira, hogy helytartótanácsi rendelet közölte a megyékkel, miszerint az országból oly sok eszelőst szállítottak a bécsi tébolydába, hogy az eltörölt irgalmas társaságok vagyonából (ezek jótékonycélú egyesületek voltak), eltartásukat fedezni nem lehet, de elegendő hely sincsen, miért is oda több elmebeteget nem fognak felvenni. Egyébként hivatkozik a helytartótanács még 1790-ben megjelent azon rendeletre, amely szerint az eszelősöket, ha másként nem, úgy a megyei pénztár terhére kell eltartani [888]. A. helytartótanácsnak erre a rendeletére azután válaszolt Mosón megye is. A bécsi tébolydában a megyéből nincsen senki - írják -, de nemrégen Gálosról két tébolyodottat a pozsonyi irgalmasok helyhiány miatt nem vettek fel, azokat most a megyeházán tartják és a megyei orvos kezeli őket. A továbbiak során a megye erélyesen felírt a helytartótanácshoz, amelyben kifejtette, hogy az eltörölt „Polgári Confraternitás fundusainak" (alapítványainak) jövedelme, melyet a bécsi intézet használ, nagy része ezt az országot (ti. Magyarországot) illeti, de ezenkívül a magyarországi egyházi rend jelentős támogatása és a megürült püspökségek jövedelmeinek egy része is a bécsi tébolydára megy. Ennek az országnak tökéletesen igaza van akkor, amikor azt kívánja, hogy az innen származók ingyen részesüljenek abból a gondviselésből, melyek az itteni jövedelmekből származnak [889]. Mivel a fentebb említett gálosi tébolyodottak közül Gselmann János valamennyire helyrejött, a megye tömlöcéből hazabocsátották A gálosi uradalom ügyésze azonban nem sokkal később az elbocsátottról, aki az uradalom jobbágya volt, azt közli, hogy újból kitört rajta az eszelősség, magát szabad embernek képzeli (ez bizony nagy bolondság volt!) és senkinek sem akar engedelmeskedni. Mivel az uradalom attól tartott, hogy ez az eszelősség (ti., hogy magát szabadnak véli) esetleg rossz vért szül az uradalom többi jobbágyai között