Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

A spitáli eltartottak elhalálozása esetén több ízben előfordult, hogy valami csekély pénzösszeg vagy más, különösen ruhaféle maradt utánuk. Ezeknek az értékeknek rendezésére, de az ispotály anyagi helyzetének biztosítása, illetve javítása végett is, i8o6-ban a városi tanács oly értelmű határozatot hozott, hogy az elhaltak után maradt értéekket az ispotály javára a város tanácsa meg is fogja tartani [818]. Ez azután hosszú éveken keresztül gyakorlatban is volt olyanformán, hogy a város csak annyit tartott vissza, amennyi kiadása volt az elhaltra, a fennmaradt részt, ha volt, kifizette az örökösöknek. Bukovcsák István asztaloslegény amikor elhalt, ingóságát elárverezték,, amiért 69 forint 18 krajcár folyt be. Mivel azonban ez az összeg nem fedezte a kiadásokat sem, mert másfél évig tartó betegsége idején sok költség volt reá, a fedezetlen 11 forint 19 krajcár orvosi költséget Spindler Jakab seborvosnak, a város pénztára fizette ki [819]. Ezzel szemben pl. amikor Frühwirth Erzsébet halt meg a spitálban, a hagyaték elárverezése és a költségek levonása után a maradék hét forint 32 krajcárt Kanits Tamás nevű hozzátartozója kapta meg [820]. Lehet azonban, hogy ezen eljárás több vitára adhatott okot, mert 1844-ben ismét rendezték c kérdést. Most már olyan határozatot hozott a város, amely szerint akár a polgári szegények házába, akár a lazareti ispotályba kéri valaki felvételét, minden esetben még felvétele előtt olyan kötelezvényt kell adniok, hogy ha törvényes örökös vagy törvényes végrendelet nélkül halnának el, vagyonuk az ispotályra maradjon [821]. Az ispotályba való felvételhez a múlthoz hasonlóan, most is a rászorultság volt az egyetlen feltétel, természetesen figyelembe vették azt is, hogy a felveendő lehetőleg a város polgára vagy annak leszármazottja legyen. Ilyen körülmények között nyert felvételt Furty Ferenc, Furty Simon volt kőművesmester és helybeli polgár fia, kit magas kora és betegeskedése miatt vett fel a városi tanács az ispotály lakói közé [822] Pauler Julianna elhalálozása folytán az 50 éves Kartner Magdolnát vették fel korára és bénaságára való tekintettel [823], aki azonban még abban az évben meghalt, a hely megüresedett és Sukob Magdolna, egy cipészmester özvegye lett a spitál lakója szegénység, kora és bénasága miatt [824]. Elhatalmasodott betegség és a magas kor az indok Tóth Anna Mária felvételénél is [825]. Már Eisler Terézt, ki csak szegény és öreg, de még nem egészen munka-