Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

olyant, melyet annak idején a gyógyszerész nem vett át tőle, amikor a patikát megnyitotta. Miután megígérte, hogy többé orvosságot nem árul, a patikus a feljelentést visszavonta [690]. A későbbi idők nezsideri patikusa, Schellhammer Sándor, Molitor sásonyi sebészt jelenti fel, mire nevezettnek a megye szintén megtiltja az orvosságfélék árusítását [691]. Nezsiderben azonban gyakran változtak a gyógyszerészek, mert két évvel később Lőw Sándor, az új gyógyszerész jelenti fel Jacobi Jakab sebészt és tiltatja el az orvosságok árulásától [692]. Ezt a pa nászt a megye kivizsgálta és megállapította, hogy a bepanaszolt fél homeopatikus gyógyszereit, amelyet a panaszoló patikájában nem készítenek, a szegényebb betegeinek ingyen adta és csak néhány, a gyógyszertárban készen nem mindig kapható vegyített festvényeket és szeszeket készített. A hatóság megtiltotta a sebésznek bármily csekély aleopatikus orvosság, vegyített orvosi festvények vagy szeszek készítését [693]. A seborvosok orvosságkészítésével maga a megyei egészségre ügyelő választmány is foglalkozott. Ezzel kapcsolatban egy ilyen választmányi ülésen történelmi alapon is foglalkoztak e kérdéssel: a XI. században Avenzoár idejében az afrikai orvosok hozták szokásba azt, hogy rendelvényeik alapján, külön ahhoz értő egyének, akiket ők pharmacotribáknak neveztek, készítették a gyógyszereket. Ezt követték az arab orvosok is, majd innen a spanyol és olaszországi orvosok útján Németalföldre, majd az egész művelt Európára átterjedt ez a szokás. Ezért azután Mária Terézia 1772-ben eltiltotta az orvosoknak és a seborvosoknak az orvosságok készítését ott, ahol gyógyszertár van. Ezek után a választmány is károsnak vélte azt, hogy orvosok és sebészek orvosságot adjanak, mert ez csak gyanúsításokra adhat alkalmat. Az ilyen készítmények, mint hirtelenül csak összecsapott dolgok, ártalmasak is lehetnek. De sokszor asszonyok és szakácsnők kezébe is kerülhet az elkészítés, akik, mivel a szerek megválogatásához nem értenek, azzal könnyelműen bánva csak bajt okozhatnak. A választmány szerint csak szükség esetén engedhető meg faluhelyen, távol a gyógyszertártól a szabálynak áthágása [694]. Végül főorvosi vélemény alapján a megye megengedte, hogy ott, ahol a gyógyszertár egy mérföldnél messzebb van, a sebészek kézigyógyszertárat tarthatnak az előírt szerekből. Könyvet kell azonban