Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

bizottság kénytelen volt kemény szavakkal megfeddni. Végül azonban a felek kibékültek [357]. Külső és belső betegségek gyógyítása miatt került ugyancsak bíróság elé Vorauer Erzsébet szentjánosi bába, aki egyben orvosságokat is készített [358]. De maga Polák Ignác, a megye főorvosa is közli egy alkalommal Magyaróvár város tanácsával, hogy egy helybeli egyén, Mieszler Józsefné veszedelmes gyógyításokat végez és azt tiltsák be [359]. Sorolhatnánk még számtalan esetet, tény azonban az, hogy a megyei hatóság sem kezelte kellő szigorral az efféle kuruzslásokat, s dorgálással vagy gyógyítástól való eltiltással fejezte be az ilyen ügyeket, csak a legritkább esetben szabott ki kisebb büntetést. Bár a gyógyulást keresők általában tisztában voltak azzal, hogy helyesebb volna tanult orvoshoz vagy seborvoshoz fordulni, mégis számos esetben a bábához fordultak egyrészt azért, mert az valószínűleg olcsóbb volt, másrészt pedig, mert nem mindenütt volt a helységekben seborvos. Egyébként a kuruzslók által okozható kárral tisztában voltak az érdekeltek, hiszen nem egy esetben köztudomású volt, hogy a betegség elhatalmasodásának, sőt a halálesetnek is, az ilyen illetéktelen és hozzá nem értő beavatkozás volt az oka. Hogy csak egy példát hozzunk fel: a lébényi evangélikus egyház halotti anyakönyvében Győri Éva 16 éves leány 1843. április 20-án történt haláleseti bejegyzésénél a halál okaként a következő bejegyzés van szó szerint: „Egy kuruzsoló gyógyítása következtében" [360]. Persze, hogy a tényleges betegsége mi volt az elhaltnak, azt a bejegyzésből nem tudjuk meg. Minden megszorítás ellenére különösen sok baj volt a borbélylegényekkel, mert ezek az országot járva, egy-egy helyen csak rövid ideig tartózkodva, felelőtlenül gyógyítottak. Ennek meggátlására a helytartótanács elrendelte tehát, hogy sok hamis bizonyítvány és más kihágások, tehát gyógyító tevékenységük ellenőrzése végett is, a sebésztestületek különösen a Pestre igyekvő borbélylegényeket vándorkönywel is lássák el, mert enélkül őket alkalmazni tilos [361]. Persze értelemszerű az is, hogy a seborvosok sem voltak egyforma képességűek, ök is követhettek el, sőt követtek is el ún. orvosi műhibát. Ilyen ügyben tett panaszt Huber József szentjánosi csizmadiamester az ottani seborvos, Rükker Károly ellen, hogy leánya jobb kezén egy inat elvágott, s ezzel olyan fájdalmat okozott, hogy kora-