Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

orvos Urak bizonyittásával Posonban lakozó Sekoda nevü orvos eránt, kinek értelmes orvoslásait tapasztalásokbul vett ditséréssel többen emlegettek", - megyei segédorvosként alkalmazzák. A megye alkalmazza is a főispán által javasolt orvost azzal, hogy ha valahol a rendes orvos akadályozva van, úgy akkor a betegek hozzá forduljanak [303]. Néhány évvel később Birk Frigyes orvos, kinek 1802-ben Bécsben nyert orvosi diplomáját a megye ki is hirdette [304], fordult a megyéhez azzal a kéréssel, hogy Mosón megyének „becsületből szolgáló" orvosa lehessen és később a megye hivatalos orvosa. A megye határozata jelen esetben az volt, hogy tiszteletbeli orvost csak a főispán nevezhet ki, ami pedig a megyei orvosi állást illeti, ezzel kapcsolatban a megye nem tesz előre ígéretet [305]. Mindezek ellenére Birk már a következő évben a megye tiszteletbeli orvosa lesz, természetesen évi rendes fizetés nélkül. Nevezett egy alkalommal beadványban jutalmat kér azért, hogy a Lajta mellett dolgozó „tóásó (kubikos) munkások közül többet gyógykezelt, mivel a rendes megyei orvos „több más szegény betegekkel" volt elfoglalva. Mivel megállapítást nyert az a tény, hogy a csatornánál dolgozók közül 45 személyt gyógyított olyan sikerrel, hogy csak egy halt meg, ezért 100 forint jutalomban részesült. Ugyanakkor azonban meghagyta a megyei hatóság, hogy ha az akadályozott rendes orvost helyettesíti, azt az alispánnak minden egyes alkalommal jelentse be [306]. Időközben ezzel a tiszteletbeli megyei orvossal történt meg az, hogy János nevű diák fiának a királyi stipendium elnyeréséhez a megye támogatását kérte. Mivel azonban királyi alapítványi támogatásban csak nemes ifjak részesülhettek, míg a polgári származásúak csak magánosok által létesített stipendiumot élvezhettek, a megye az orvos kérését elutasította [307]. Polgári származása miatt nem is élvezett nemesi előjogokat, de mint a város polgárának és a megyénél viselt egyelőre csak tiszteletbeli állása ezt nem is tette szükségessé. Közmegbecsülésnek örvendett így is, legfeljebb annyi hátránya volt - mint a megye későbbi hivatalos orvosának -, hogy a megyegyűlésen csak előterjesztési és nem szavazati jog illette meg. Ennek ellenére az egészségügyi vonatkozású megyei határozatoknál egyedül az ő véleménye volt döntő. Igaz, hogy hosszú évek múlva, melyre még 9* I3I