Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)
Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez
lősségvállalás kérdése is. Drucker Anna Mária csuni lakos 1785-ben panaszt emel a rajkai seborvos ellen azért, mert az orvos segédjét bízta meg fia gyógyításával, aki tudatlanságból a fia kezén levő daganatot rosszul kezelte, ami öt héten keresztül nagy fájdalmat okozott a fiának és dolgozni sem tudott. A megye Véber László seborvost el is marasztalta és négy forint kártérítésre ítélte [181]. De megvádolták a megyei orvost, Oehme Károlyt is azzal, hogy a patika eladásakor, illetve megvételekor 12 aranyat kapott vesztegetés címén T mert a patika felbecsülésekor helytelenül, részrehajlóan járt el. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a kérdéses összeget patikavizsgálati díjak fejében kapta az orvos, ez törvényes rendelkezésen alapszik, illetve a patika átadásánál eszközölt gyógyszerek vizsgálatáért munkadíj címén megillette [182]. A chirurgusok letelepedéséhez az illetékes földesúr és a megye engedélyére volt szükség. Gyakorlatilag ez nem is okozott nagy nehézséget, mivel a falvakban csak kevés chirurgus kívánt gyakorlatot folytatni, már csak a kisebb jövedelem, de a jövedelemmel egyébként arányban nem álló nehezebb körülmények miatt sem. Inkább nagyobb és forgalmasabb helyeken, elsősorban Magyaróváron telepedtek meg szívesebben. Ez azonban eléggé nehéz volt, mert Magyaróvár városában csak az telepedhetett le, akinek a városi tanács engedélyezte. Ebbe pedig beleszólása sem a földesúrnak, sem pedig a megyének nem volt, mert ezt a jogát a városnak külön királyi privilégiumok biztosították. Még nehezebben szerezhették meg az ilyen letelepedők a polgárjogot, melynek megadása vagy megtagadása szintén privilégiuma volt a városnak. Márpedig polgárjog nélkül szinte lehetetlen volt megélnie egy chirurgusnak a városban. A polgárjog nélküli egyén gyakorlatilag házat nem vehetett, üzletet nem nyithatott. Esetleg csak mint segéd dolgozhatott vagy volt olyan idő, amikor a város hallgatólagosan, rövid időre tűrte az ilyen polgárjog nélkülinek a működését a polgárjog megszerzéséig. Ilyen eset volt Plech Márton vizsgázott chirurgusé is, akinek ideiglenesen, a polgárjog megszerzéséig megengedte a város tanácsa, hogy mint chirurgus és borbély a városban letelepedhessen [183]. Neumann András és Holler Mátyás városi chirurgusok kérésére [184] megtagadta a város Volkmann Gáspártól az engedélyt, hogy borbélyüzletet nyisson. Volkmann azonban újból kért engedélyt,
