Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Biró Imre: A Korányi és Grósz klinikák megszüntetése egy negyedszázaddal ezelőtt
a sajtó képviselői is megjelentek. Az előadást kimondottan azért rendezte, mert — mint a Népszava 1936. már. 17-i számának 9. oldalán olvasható — ,.a kormány az egyetem két szemészeti tanszékét egybe akarja olvasztani." Áttekintést nyújtott a szemészet helyzetéről, a többi szakmával való kapcsolatáról, az optikai kutatások hatalmas gyakorlati eredményeiről, s : „Végül az adatok tömegével igazolta, hogy a szemészet jelentősége elengedhetetlenné teszi a két tanszék fennmaradását, mert Magyarországon aránylag rendkívül sok szembeteg van." Igen részletesen számolt be erről az előadásról az Újság 1936. márc. 17-i száma: „Grósz Emil éles tiltakozása az egyetemi tanszékek megszüntetése ellen" című cikkében. A lap híradása szerint az akkor még aktív professzor a következőket mondotta előadása folyamán: ,, elhibázott, helytelen és jóvátehetetlen bűn a nagymúltú klinikák megszűntetése." Ha a tudomány védelmében kellett kiállni, akkor az udvarias, a lojális, a felsőbb fórumok előtt készséggel hajlongó Grósz Emil kemény volt, mint a gránit, és éles, mint az ostorcsapás. A klinikák megszüntetésével kapcsolatban még a következőket mondotta : „Ha egy virágos kertbe új palántákat akarnak elültetni, akkor nem a virágzó ágyakat kell megszüntetni, hanem további telekrészeket vásárolni az új palánták számára." „Nem mondok egyebet befejezésképpen, mint amit Balassa János mondott egyetemi székfoglaló beszédében 1843-ban: A tudomány minden templomát fenn kell tartani." De minden erőfeszítés és érvelés meddőnek bizonyult. 1928ban Klebelsberg Kunó meg akarta szüntetni a Hoor Károly halálával gazdátlanná vált II. sz. szemészeti tanszéket, hogy a klinika Szigony utcai épületébe a Rókus Kórházban tengődő orr-gégeklinikát telepítse. Azokban az években Grósz Emilnek még volt annyi tekintélye, hogy a másik szemklinika érdekében való kiállása a Tisza István árnyékában felnőtt és meggyőzhető Klebelsberget visszavonulásra késztette. („A lakásán egy óra
