Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Izsák Sámuel: Dr. Scheiber S. H. magyar kórboncnok tevékenysége Romániában

latin eredetű nemzeteket sújtó, sajátságos kór lenne. Kitűnő pellagratanulmányai magyar, osztrák és német szaklapokban láttak napvilágot. Tanári működése révén vált lehetővé, hogy ő jelezze és írja le az első romániai lepra- és triehinosis-eseteket. Két lepra esetről számolt be, amelyet 1868-ban, illetve 1873-ban diagnosztizált, majd a következő évben az Orvosi Hetilapban leközölt. A Romániában észlelt lepra-esetek alapján kibővültek a lepra európai előfordulási területéről vallott nézetek. August Hirsch, a kitűnően dokumentált Handbuch der historisch-geographischen Pathologie [9] című munkájában már felhasználja Scheiber lepra-adatait is. A Scheiber-jélezte romániai lepraesetek irodalmáról még 1938-ban, a kolozsvári orvostörténeti tanszéken, Bologa Valeriu professzor vezetésével doktori diszszertációt írt Ardeuan Ecaterina orvosnő [10]. Romániai évei alatt Scheiber sikeresen tevékenykedett a parazitológia, különösképpen pedig a trichinosis-kérdés terén. Egy autopsia alkalmával 1868-ban első ízben talált trichinát Romániában. E váratlan felfedezés jelentősége rendkívüli volt mind orvosi, közegészségügyi, mind gazdasági vonatkozásban. Európa akkoriban alig ocsúdott fel az ún. „trichinafélelem" alól. Európa-szerte kezdett megnyugodni a közvélemény, és az a hiedelem kapott lábra, hogy a romániai disznóállomány trichinamentes. Ezt az a tény látszott igazolni, hogy addig Romániában sem emberben, sem pedig állatban nem találtak trichinát. A Németországban 1863—1865 között előfordult trichinosis-esetek hatása alatt a romániai egészségügyi hatóságok elrendelték Bukarestben és vidéken a disznóhús ellenőrzését, de minden eredmény nélkül. Ebben az időben írta Scheiber Despre trichinozá [11] (A trichinösisról) című cikksorozatát a bukaresti Monitorul Medical hasábjain (1866). Új helyzetet teremtett azonban az 1868-ban észlelt eset — amit a két további, 1869-ben, illetve 1873-ban észlelt eset még jobban kihangsúlyozott — és arra ösztönözték Scheibert, hogy az 1869-ben kiadott Despre un monstru duplice si Despre trichinozá [12] (A kettős torzról és a trichinosisrólj című versenymunkájában 24 oldalas kitűnően megírt trichinosis-tanulmányát