Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Adattár - Adatok a Máramaros megyei febris putrida történetéhez (1787) (Dr. Daday András)

ADATTÁR ADATOK A MÁRMAROS MEGYEI FERRIS PUTRIRA TÖRTÉNETÉHEZ (1787) Máramaros közegészségügye a XVIII. század negyvenes éveitől kezdve sokat foglalkoztatta a Helytartó Tanácsot. A határszéli vármegye gyakori pestises fertőzése, a jódszegény ivóvizek következményeképpen meghonosodott kretenizmus, az állataival együttlakó nép lépfenés megbetegedése, a has- és kiütéses tífusz, a vérbaj és nemibetegségek, a gyakori veszettség s az éhínség leküzdése sok gondot okozott, nagy körültekintést és anyagi erőfeszítést követelt. Az intézkedéseket viszont sokszor meggátolta az a körülmény, hogy a vármegye egyike a legszegényebbeknek, s lakói a műveltség legalacsonyabb fokán állottak. Ezért képzett fizikus, chyrurgus, gyógyszerész nehezen szánta rá magát a letelepedésre. Emiatt kénytelen a HT. már 1742-ben Classen bécsi orvost Máramaros megyébe küldeni nagy mennyiségű gyógyszerrel, Dehmal és Marschal chyrurgus kíséretében, hogy a pestis és más fertőző betegség ellen felvegyék a harcot. A helyszínen azonban az orvos megtagadta a gyógyszerek kiadását. így Nagybánya 154, Nagyvárad pedig 237 forint értékű gyógyszert kénytelen hitelbe adni a megyének. A megye nehéz gazdasági helyzetére jellemző, hogy Károlyi Sándor egészségügyi kir. biztos kétségbeesetten kérdi, hogy ki, mikor és miből fogja ezt visszafizetni? A bécsi küldöttek munkásságára egyébként jellemző, hogy az említett évben október 1-től 15-ig öü fertőzött községben 2254 beteget számláltak össze, kik közül 1724-en haltak meg. A HT. tehetetlenségére vall, hogy ugyanez év telén 11 000 ember nézett farkasszemet az éhhalállal. A megmentésükhöz szükséges 35 000 forint helyett a segítség mindössze 2300 köböl búza, 4000 köböl árpa és 2000 forint készpénz, melyen Máramaroson kívül Ugocsa, Bihar és