Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Tóth Tibor: Az embertani szisztematika alapvető kérdései
lezajlott metiszációk révén módosult. E vonatkozásban az europoid és mongoloid rasszcsoportok első nagyarányú keveredése említhető meg. amely mai ismereteink szerint a Minuszinszkimedencében zajlott le a paleometallikus kor (i.e. III. II. évezred; Debec, 1947, 1948a) folyamán. Ismeretes, hogy az emberiség nagyrasszcsoportjainak viszonylagos, kontinentális méretű geográfiai izoláltsága a társadalmi újkor kezdetén, a felfedezéseket követő csoportos áttelepedések (europoidok és mongoloidok) vagy áttelepítések (negroidok) által lényegében teljesen megszűnt. Ezt a történeti (számos esetben gyarmatosítási) folyamatot olyan hosszan tartó metiszációk követték (melyeknek klasszikus példái a Pitcairn-kolónia, rehobot-bastardok, Jamaica. Hawaii, Kishar és az USA kevert eredetű népességcsoportjai; Boas, 1949: Comas, 1961; Dunn, 1928; Fischer, 1913; Rodenwaldt, 1927; Hoginszkij— Levin. 1955: Shapiro. 1951; Trevor, 1953), amelyek önmagukban demonstrálják az emberiség rasszcsoportjainak egymás közti szaporodásképességét, s egyben az emberiség faji egységét. Megjegyzendő, hogy rendszertani értelemben a rassznak nincs konkrét általános taxonómiai jelentése, illetve egyöntetűen elfogadott meghatározása ; tehát e vonatkozásban az embertan nem rendelkezik olyan szisztematikai támponttal, mint a faj (species) definíciója esetében. Mégis figyelembe kell venni, hogy a rasszt (fajtát), mint geográfiai izolátumot, az alfajjal (subspecies) azonosítják. Viszont az alfaj olyan helyi populációcsoport, mely az ugyanazon fajon belüli többi csoporttól taxonómiáikig különbözik, és geográfiailag izolálódott azoktól. Mindebből látható, hogy az általános szisztematikában az alfaj (subspecies) és fajta (rassz) szinonim terminusok. E vonatkozásban a mi szempontunkból a leglényegesebb az, hogy a rassz intraspecifikus taxonómiai egység! Ugyanakkor az embertanban a geográfiai izoláltság zoológiai értelmezése nem tekinthető kielégítőnek. Ez összefüggésben van az ember sajátos (biológiai-társadalmi) evolúciójával. Ugyanis egyrészt a fajták elhatárolására szolgáló kritériumok (jellegállandóság, jellegkomplexum, areal)az emberiségre és az állatvilágra vonatkozóan egyezőek, mégis a fajtafogalom az emberiségnél principiálisan különbözik az állat világitól.
