Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Spielmann József: Adatok a nervista eszmék történetéhez Romániában

nak, mely a szervezet és környezet egyensúlyát biztosítja, Lechner Károly újból spontán dialektikus szemléletéről tesz tanúságot. A korszerű élettani felfogás erőteljesen kidomborítja a szervezet és a környezet egységének fontosságát, és azt az állatvilág fejlődése alapvető tényezőjének tartja. Ez az egység annál tökéletesebb, minél fejlettebb az idegrendszer. Tehát abban a mértékben, ahogy a reflextevékenység egyre fejlettebb és adekváltabb. Lechner úgy véli, hogy a fejlődésben két egymással látszólag ellentétes, de lényegileg együttható törvény érvényesül. A differenciálódás a működések elkülönülését, szétválását, a szervezet tagolódását biztosítja. Egyes sejtek és szervek a reflexműködések egyes folyamatait önállóan végezhetik. Az integrálódás viszont az egységesítés szerepét tölti be, biztosítja a szervezet összműködését, a változott környezeti feltételekhez való egyöntetű alkalmazkodását. A fejlődés alsó fokán egyetlen sejt fogja fel az ingert és válaszol a behatásra. A differenciálódás törvényének eredményeiképpen a reflexfolyamatok fejlődnek. Az ingerek felfogására külön sejtek szakosodnak. Más sejtek töltik be az asszociáció, és ismét mások a válaszreakció adásának szerepét. A gerincvelői reflexek mellett a fejlődés során megjelennek a közti agyi, majd a kérgi reflexek. így vezet a differenciálódás a reflexek legösszetettebb és legmagasabb formájának, az agyi reflexeknek megjelenéséhez. Lechner azonban felülemelkedik kora mechanicista felfogásán. A virchowi felfogással ellentétben azt domborítja ki, hogy a differenciálódás ellenére a szervezet mégsem önállóan működő sejtek és szervek föderatív állama. Az integrálás funkcióját az idegrendszer tölti be, mely maga alá rendeli az egyes sejteket, szöveteket, szerveket. A szervezet minden funkciója ,,az agyvelő és idegrendszer kormányzása alatt marad, ezáltal a reflexgépezet teljességét alkotván". (Az agyvelő és idegrendszer élettana, 9. old.) A differenciálódás teszi lehetővé az egyre összetettebb reflexműködések elvégzését, az integrálás pedig mindezeket a folyamatokat az egész egységes szervezet érdekeinek rendeli alá.