Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Az elmúlás előtt még egy-egy panasz el fog hangzani szóban és írásban. Amit szavakban panaszolt el a költő, a kórtörténetébe került, amit szép kerek betűivel papírra vetett, az már az irodalomé lesz. Augusztus 31-én még elhárító mosollyal tiltakozik a biztatásra, hogy írjon valamit, de három nap múlva itt a szívbemarkoló, hatsoros vers: Egy hangszer voltam az Isten kezében, Ki játszott rajtam néhány dallamot, Ábrándjait a boldog szenvedésnek, Azután összetört és elhagyott. Alost az enyészet kezében vagyok De fölöttem égnek a csillagok. (1934. szeptember 3.) Csakhogy a hangszer mégsem törött el. sőt újabb dallamok pendülnek meg rajta. 1934 őszén költői fellobbanásnak lehetünk tanúi; 1929 óta ez a legtermékenyebb időszaka Juhász Gyulának. Olvassuk először a kórtörténet feljegyzéseit: Mialatt a költő reggeli fejfájásait, megszakadt éjszakai alvását panaszolja, napközben mégis írással, olvasással foglalja el magát. Különösen zavarja, hogy éjszaka többször székelési inger lép fel, és azután többé nem tud elaludni. Egyik reggel orvosi látogatás alkalmával az iránt érdeklődünk, mi foglalkoztatja ilyenkor. Mosolyogva árulja el, hogy egyik álmatlan éjszakáján írótársai nevének betűiből sorokat faragott. Faggatásra el is mond néhányat belőlük. Egyet-kettőt kis papírszele tkére is feljegyzett. Szellemes, találó anagrammák voltak a céduláeskán, sajnos nem kértük el tőle azonnal. De most tegyük félre a kórtörténetet, és vegyük elő a verseskönyvet, és nézzük meg, mely napokon nyíltak ki Juhász Gyula ,,őszikéi": 1934. szeptember 5-én Móra Ferenchez száll a gondolata. Majd Kazinczv. Alikes magánvossága jut eszébe (szeptember 17).