Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Pitrolffy-Szabó Béla: A magyar származású Ivánchich Viktor, az első urológiai magántanár

kori nagymestereitől tanult. (Civiale. Leroy d'Étiolles). 1836ban tért vissza Pestre, ahol a Rókus Kórház II. sz. fiókkórházának lett a főorvosa. (Ez a fiókkórház a régi Bodzafa- és Kőfaragó utca sarkán épült ,,Zöld fához" címzett házban volt elhelyezve.) Hogy egy ilyen fiókkórház mit jelentett abban az időben, talán nem lesz érdektelen, ha a Rókus Kórház történetéből néhány adatot felemlítek: A Rókus Kórház alapjait 1781 ben rakták le. Akkor még szegényháznak tervezték. Mivel azonban az építkezés évtizedes huzavona után sem haladt előre, Haffner Mihály akkori kórházigazgató és tisztifőorvos 1793ban memorandumban kéri a várostól 220 ágy felállítását. (Pestnek akkor 30.000 lakosa volt). Végre 1798-ban a lakosok ingyen munkaerő és ingyen fuvara segítségével elkészül a kórház egy része. Nézzünk most egy járványt: 1831-ben kolerajárvány; 2277 betegből 1527 halt meg. A 40-es években ,,hasi hagymáz"járvány jelentkezett (morbus hungaricus, v. febris pannonica), mely oly ijesztő méreteket öltött, hogy a Rókus képtelen volt befogadni a sok beteget, ilyenkor nyitották meg a fiókkórházakat, melyeknek felszerelése olyan szegényes volt. hogy a betegek egyetlen nagy teremben a földön feküdtek egymás mellett. Talán ennyi elég is az akkori idők jellemzésére. Jvánchich 1837-ben végezte Pesten az első sikeres kőzúzását. Ez természetesen országszerte nagy feltűnést keltett, mert addig csupán a régi klasszikus, gáton át végzett kőmetszés uralkodott, ami a betegre részben a fertőzés, részben az elvérzés miatt állandó életveszélyt jelentett. Párizsban Civiale 1817-ben végezte az első sikeres kőzúzást. Ivánchich 1838-ban Bécsbe költözött, ahol úgy az orvosi vizsgákat, mint a sebészi vizsgát újra letette. Sikeres kőzúzásaival rövidesen nagy elismerést szerzett, amelyekről 1842-ben Drezdában, ugyancsak 1842-ben a Pesti Orvostársaságban, 1846-ban a berni Sebésztársaságban számolt be. Munkássága azért is nagy jelentőségű volt. mert a francia iskolán kívül, a bécsi orvosi iskola keretében mint a kőzúzás legkiválóbb művelője és az urológiai szakismeretek megalapozója vált ismertté. 1842-ben jelent meg ,,A hólyagkőzúzás kritikai megvilágítása 23 eset tapasztalatai alapján" c. monográfiája. Ugyancsak széles körű munkásságot fejtett ki a húgycsőszükületek