Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Gálfi Béla és dr. Schenker László: A pszichiátriai munkaterápia története

zárják az elmebetegeket, és ezt a bűnözök szempontjából tartja embertelenségnek. 1868-ban épült fel az állami elmegyógyintézet. Az elmegyógyászat fejlődése azonban a legutóbbi időkig nagyon lassú. A századfordulótól ugyan egyre több elmeosztályon igyekeznek foglalkoztatni a betegeket. Ez azonban csak egyes humanista elmeorvosok kezdeményezése, nem általános és módszeres, hanem szinte személyhez kötött. Házi munkákat, kertészeti és egyes háziipari munkákat végeznek a betegek, sokszor a kisszámú személyzet munkájának pótlására. Szervezett, módszeres munkaterápiáról, amibe a betegek többségét terápiás célzattal igyekeznének bevonni, nem beszélhetünk. 1906-tól kezdik szervezni a heterofamiliáris ápolási Leiepeket. Ebben - az évben épült fel Dicsőszentmártonban az első családi ápolási telep kórház-centráléja. A családi ápolás — bár voltak negatív vonatkozásai — a zárt intézettel szemben nagy haladást jelentett az elmebetegek gondozásában. A felszabadulás után azonban egyre jobban kiütköztek a heterofamiliáris ápolás negatív vonatkozásai; a mezőgazdaság szocialista fejlődése sem kedvezett a családi ápolás rendszerének. Az utóbbi években egyre jobban zsugorodik. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a családi ápolásban való foglalkoztatást nem lehet helyes elvekre felépített, szervezett, módszeres munkaterápiának nevezni. A szekszárdi kórház a palánki gazdaságában már all. világháború előtt, de azután is, mintegy 100 beteget foglalkoztat rendszeresen jó pszichés gondozással. Ezt a foglalkoztatást már bizonyos mértékig a betegek rehabilitálásának is tekinthetjük. Említésre méltó munka folyik évek óta a zalaegerszegi kórház elmeosztályán. Kisebb gazdasága, főleg kertészete több kórháznak is volt, ahol rendszeresen foglalkoztatták a betegeket, de még mindig inkább gazdasági, mint terápiás céllal. Az utóbbi tíz évben határozott fejlődést láthatunk. Elmeosztályaink egyre intenzívebben próbálnak foglalkoztatni minél több beteget, és ebben a terápiás jelleg is kezd egyre jobban kidomborodni. Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben különösen Tóth főorvos osztályán végeztek a betegek rendszeresen