Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Gálfi Béla és dr. Schenker László: A pszichiátriai munkaterápia története

A PSZICHIÁTRIAI MUNKATERÁPIA T Ö R 1 É N E T E írták : Dr. GÁL F I B É L A és Dr. S C II E N K E R L Á S Z L Ó (Pomáz) jTorabeli dokumentumok alapján kétségtelen, hogy az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak és más magas kultúrfokot elért népek is felhasználták a játékot, a zenét, a táncot és a munkát az elmebetegségek kezelésében, és ezzel magas szintű természettudományos gondolkodásról és humanitásról tettek tanúbizonyságot. A nagy birodalmak bukásával és a kultúrnépek hanyatlásával a pszichiátria terén is elvész a természettudományos szemlélet. Több mint egy évezred orvostörténetében hiába keressük a nyomát annak, hogy az elmebetegeket betegekként kezelték volna. Az elmegyógyászatban a nagy forradalmat Pine! munkássága jelentette. 1792-ben a párizsi Bicetre kórházban felhozta az elmebetegeket a pincéből, és levette kezükről a bilincseket. A medicinális kezelésen kívül fontosnak tartotta a betegei; minél intenzívebb foglalkoztatását, mégpedig elsősorban munkával. Egyik munkájában azt írja: „Amit a Bicetre-ben tettem azzal, hogy a betegeket felszabadítottam, munkát és elfoglaltságot biztosítottam számukra, terveimnek csak kis részét jelenti." Pinei csakhamar világszerte követőkre talál. A XVIII. század második felében Firenze uralkodójának, Leopoldnak figyelmét nem kerüli el az elmebetegekkel szembeni brutális bánásmód. 1774-ben, elsőként Európában, kiadja az elmebetegekre vonatkozó törvényt. Pár évvel később Leopold új kórházat