Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

iratai részletesebb definitiót nem is adnak, megállapítható az egyes leírások összevetéséből, amelyek szerint a phlyktaenák hasonlíthatnak az égési hólyagokhoz.. . a nap „melege" is hozhat létre égési hólyagokat . .. apró vesiculák tartalma eigenynyedhet ... v. azok beszáradva pörkké alakulnak át ... stb. Hólyagos kiütésekkel találkozunk mint az egész testen elszórtan előforduló v. csak egyes testrészekre lokalizálódó, a szemen (talán a mai phlyktaena?) és a méhszájon látható phlyktaenákkal. A cpÚYe&Xov-t, amely ugyanaz a szó, mint a qpXúyedXov, Celsus pannusnak, csomónak fordítja és a szó ezen „csomós" alkalmazásban maradt fenn a mai szemészeti terminológiában is. A pemphigus szóval (mint neucpiYÚJoec) egy helyen találkozunk csak. Sajnos, ezen helyből nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy itt bőrbetegségről van-e szó. A uéucpig ugyanis = lehelet, légzés; átvitt értelemben jelentheti a bőrön levő leuegöhólyagokat, mint amilyenekhez hasonlók a savóshólyagok is. A pemphix-bÖi származó pemphigodes tehát mindazon elváltozásokat jelenti, amik akár az első, akár a második értelmezéssel kapcsolatban vannak. Eszerint a megfelelő hippokratesi helyett fordíthatjuk úgy, hogy a „láztól okozott nehéz légzés rettenetes látvány", vagy pedig „a láztól okozott hólyagos kiütés rettenetes látvány" (oí be [rruperoí] rreucpiYÜjöcic íöeív öeivoí). (V. 274.) Galenos a pemphix szót már a pustula értelemben használja, de ennél a helynél ő is mindkét magyarázat lehetősége mellett nyilatkozik. Amennyiben tehát tényleg bőrön levő elváltozásról van szó, az eredeti értelem (lehelet) önként a mai pemphigus csoport vesiculáinak és bulláinak gondolatát kelti fel. Természetesen a hippokratesi korban még csak makroskopiai kép alapján megalkotott terminusokról lehet szó, úgyhogy a pemphigodesnél a mainak megfelelően önálló betegségtypusra gondolnunk nem szabad.

6 Többet tudunk a rróuqpoc-ról v. a TTÓX<poc-ról, amely ugyanaz a szó, mint a TreuqpiH A „betegségek" könyvének írója ugyanis az egész testen elszórva levő pomphosokat a csalánkiütéshez hasonlítja (VII. 106.); míg a „női bajok" könyve súlyosan vízkóros betegnek boka oedemáit, amelyek az ujj benyomatát megtartják, nevezi pomphosoknak. (VIII. 254.) E két hely alapján 2* 19