Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hetényi Ede: Weszprémi István: A Kisded Gyermekek nevelésekről való Rövid Oktatás c. könyvének 200 éves jubileumára

mentomosan meg-nem tanullya és reális manuális operatiokat tévén arról Tanúbizonyság Levelet nem vészen". Weszprémi tehát a megelőző orvostudomány fontosságát nemcsak általánosságban hangoztatja, hanem konkréten a csecsemő- és terhesvédelemmel kapcsolatban is. Jelen eredeti munkájával, valamint a néhány évvel később megjelent „Bába Mesterségre Tanító Könyv" című fordításával úttörőmunkát végzett ezen a területen. Joggal tekinthetjük tehát a csecsemő- és terhesgondozási kérdések első hazai és világviszonylatban is igen korai szakszerű művelőjének. A prevenciók fontos területét képezik a védőoltások. Állásfoglalása ebben a kérdésben is világos. Könyvében pl. Thóldi Ádám közbenjáfását kéri annak érdekében, hogy Magyarországon is bevezethessék a himlő elleni védőoltást. mimodon lehetne próbát tenni e' mi Nemzetünkben, hogy midőn a' Gyermekekéleteknek negyedik észten de j étel-érték, a' hólyagos Himlőt beléjük olthatnók ..." Ezek a sorok 1758-ból származnak, tehát nem a mai értelemben vett vaccinatióra kell itt gondolnunk, hiszen Jenner az első oltást csak 1796-ban végezte, az ,,Au Inquiry into te Causes and Effects of Variolae Vaccinae" című tanulmányát pedig csak 1798-ban — egy évvel Weszprémi halála előtt — adta ki. Weszprémi itt tehát a himlőoltás azon módjára gondol, melyet variolisationak hívnak. Weszprémi valószínűleg behatóan foglalkozott a variolisatio kérdésével, mert különben ez az alapos és széles látókörű tudós nem ajánlotta volna annak általános bevezetését. Weszpréminek a himlőoltás iránti érdeklődésére utal továbbá, hogy ,,Succinta ..." című munkájában felsorolt kiadatlan művei között említi Burges Jakab e tárgyra vonatkozó írásának magyar nyelvű fordítását. Kétségtelen, hogy a variolisatio folytán enyhébb lefolyású himlővel lehetett védettséget elérni, mindazonáltal nem volt teljesen veszélytelennek mondható (Szumovski szerint 4% halálozás), bár Weszprémi erről a kérdésről munkájában így nyilatkozik: „Bizonyos dolog az sok-ezer példákból az idegen Országokban, hogy a'kikbe bé-óltatott, egy-is azok közzül meg-nem holt, azon fellyül ábrázattya soha megnem motskoltatott : az Orvosló Ispotályakban egynéhány SO