Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hetényi Ede: Weszprémi István: A Kisded Gyermekek nevelésekről való Rövid Oktatás c. könyvének 200 éves jubileumára

Amint a bevezető szövegből megtudjuk, Weszprémi az 1758. év elején beszélgetést folytatott gróf Thóldi Ádámmal, akinek nem sokkal előtte jutott árvaságra kisleánya. A gróf tanácsokat kért Weszprémitől a „szomorú Árvaságra nem régen hagyatott Kisded Gróf Kis-Aszszonykájának helyesen lejendő Neveltetéséről; ..." Ezen beszélgetés hatása alatt bontakozott ki Weszprémiben egy csecsemő- és kisdedápolással foglalkozó népszerű mű megírásának a gondolata. A könyv megszületéséhez azonban minden bizonnyal — sőt talán elsősorban — hozzájárultak azok a külföldi megfigyelések és élmények, melyeket Weszprémi, az elmaradott hazájába visszatért, európai műveltségű tudós orvos mindennapos munkája közben tett. Elképzelhető, milyen szomorú állapotok uralkodtak abban az időben, hiszen még ma is, kétszáz év múltán, igen sok nehézséget jelentett és jelent a csecsem őtan ácsadási munka sikeres végzése, különösen vidéken, az évszázados elmaradottságból alig néhány éve kivergődött nép egyszerű anyái között. Nem volt ez más, mint harc az előítéletek, a makacs rövidlátás, a hozzánemértés ellen, melynek legmegkozelíthetetlenebb képviselői az idősebb korosztály nagymamái voltak. Hányszor intézték el kézlegyintéssel az orvos tanácsait, mondván, hogy „így csinálta már ezt az anyám és nagyanyám is, mégis jó volt". Ezeknek az elfogult, de azért rendszerint jóindulatú anyáknak, és a szinte meggyőzhetetlen nagymamáknak azonban nem volt fogalmuk csecsemőhalandóságunk tragikus alakulásáról. Elképzelhető, hogy mindezek a viszonyok még sokkal rosszabbak lehettek Weszprémi korában, amiről így ír: „Közönségesen tsak a' kedvező Anyákra és tudatlan Dajkákra bízatott ez ideig e' dolog (ti. a csecsemőápolás) azok pedig a' Tsetsemő Kisdedekkel okosabban bánni nem tudnak, hanem a' mint Nagy Annyoknak régi megrögzött helytelen rossz szokásokból tanultak: . .. innét vagyon már, hogy többen halnak ki az Emberek közül öt Esztendőn alól, mint kik Életeknek ötödik Esztendejét el-érték volna." A 200 év előtti csecsemőhalandóságunk elszomorító volta, valamint mindazok az előítéletekből és tudatlanságból eredő ápolástechnikai hibák, melyekkel minden valószínűség sze-