Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Kérdő István: Az orvos egyénisége és magatartása Hippokrates műveinek tükrében

„Ami a magatartását illeti, arca legyen értelmes, de nem szigorú, mert különben fennhéjázónak és embergyűlölőnek tűnik. Másrészt, aki minden apróságon nevetésre fakad vagy mértéktelenül vidám, az másokra nézve terhessé válik, amitől különösképpen ajánlatos tartózkodni. Minden emberrel legyen igazságos. Az igazságosság sok esetben segít." „Igen sokféle a kapcsolat az orvos és betegei között, mert a betegek teljességgel a kezébe adják magukat; szinte minden órában asszonyokkal, hajadonokkal és a legértékesebb dolgokkal kell bánnia. Az orvosnak tehát tudnia kell uralkodni magán minden helyzetben. Ilyen legyen az orvos lelkében és testében." Az „Előírások** című mű a következőket javasolja: „Kerülje a fej viseletben a luxust, amit csak azért fejt ki, hogy praxisát növelje, nemkülönben az illatszerek mértéktelen használatát. Nagyon szokatlan viselkedéssel rossz hírbe hozza magát, kis fokon szokatlan magatartás tekintélyt szerez. Ha csak egy kis dologra pazarolnak hiábavaló fáradságot, a belőle származó rossz is kicsi, ha ugyanez nagy dologgal történik, az eredmény is nagy rossz. A köszönetet azonban nem vonnám meg az orvostól, mert azt, ha becsületes, megérdemli." „A tiszteletet keltő magatartás" című írás egyebek közt az orvos számára nélkülözhetetlen igazi bölcsesség kritériumait taglalja: „(A valódi bölcsesség) birtokosainak magaviselete sem nem betanult, sem nem mesterkélt. Ruházatuk illedelmességéről és egyszerűségéről lehet őket megismerni. Ez a ruházat nem arra készült, hogy feltűnést keltsen, hanem arra, hogy tekintélyt ébresszen és kifejezésre juttassa viselőjük gondolatokkal teljes lényét, belső összeszedettséget és jó fellépését. Amilyen a külsejük, olyan mindig a belső lényegük is: összeszedettek, tartózkodók minden túlzott buzgólkodástól, komolyak a találkozásoknál, készségesek a válaszadásra, határozottak ellentmondások alkalmával, éleselméjűek és barátságosak a megegyezésben, mérsékeltek mindenkivel szemben, hallgatagok a felindultságban, elszántak és állhatatosak a hallgatásban, ügyesek a kedvező pillanat felismerésében és megragadásában, mértékletesek az evésben, türelmesen várják meg az alkalmas pillanatokat, gyakorlottak abban, hogy mindazt, amit említettünk, tökéletes beszéd-