Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Raffy Ádám: Blandrata György olasz orvos és a XVI. századbeli Erdély közegészségügye

cáfolatoktól, akkor is csodálatosnak tűnnék, hogy ez a lángelme, aki 23 éves koráig korszakalkotó művek sorát írta, mint szegény fiatal orvos, a rákövetkező ötven esztendőben, amikor már gazdag és ismert, nagy befolyással rendelkező udvari orvos volt, egyetlen orvosi munkát sem adott ki.. . Pedig bőven lett volna téma, hiszen a morbus hungaricus, az akkortájt jelentkező lues, a megismétlődő pestis, s az Erdélyben terjedő lepra bőven adott volna okot egy tudós toll aktivitására. Különösen meglepő ez akkor, ha tudjuk, hogy Blandrata kedvéért a fejedelem nagyszerű nyomdát állított fel Gyulafehérvárott, ahol valóban meg is jelentek Blandrata művei, melyek kivétel nélkül teológiai és nem orvosi vonatkozásúak. Malacarne hamis adatai több mint százötven éven át minden jóhiszemű orvostörténészt félrevezettek; senkinek sem jutott eszébe, hogy a hamis adatokat a magyar történelem tükrében felülvizsgálja. Most azonban már megállapíthatjuk, hogy Blandrata nem 1539-ben jött Erdélybe, ahogyan ezt Malacarne mondja: „Fra que documenti v'é una lettera della regina Isabella poco sopra nominata, di proprio pugno a Giorgio, da cui si rileva, che prima del MCXLV egli da più d'un lustro era già in Transsilvania nella qualità di Medico della di lei persona" (54. o.). Bebizonyítottuk, hogy ez nem lehetett igaz. Malacarne szerint ez a dokumentum, amit ő ,,szó szerint" idéz, állítólag a Blandrata család birtokában volt Saluzzóban... De nincs róla tudomásunk, hogy e sorokat Malacára én kívül más emberfia is látta volna. Ezzel szemben azonban tény a következő : Martinuzzi György meggyilkolása után III. Gyula pápa parancsára Hieronymo Martinengo bíboros bécsi palotájában 1552— 53-ban per folyik le ez ügyben. E perben kihallgatják Blandratát is, aki szó szerint így tanúskodik: ,,Ego per octo annos vidi hanc rem et non sufficerent très quaterniores chartáé ad describendem ejusdem rei un am partem etenim semper, et continuo fuit afflicata (Regina) persecutionem passa et decepta ab isto frate un cum filio." (Proc. Martinuzzi p. 662.) Továbbá: „Item hoc cjuod ego dico, fuit totum in praesentioa mea, qui semper per octo annos continuos fui penes Reginam." (Proc. Mart. p. 662 670.) Blandrata Izabellától 1552-ben ment vissza Itáliába. Saját kijelentése szerint 8 évig volt Izabella udvarában, ahová ezek sze-