Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

tartozott. Boldog-boldogtalant, a legkülönbözőbb betegséggel: tüdőgyulladással, empyemával, phlegmonéval stb. égettek, hogy ily módon a gyulladásos terméket a „beteg kiszárításával" csökkentsék. Megokolt és amennyiben fertőzés nem történt eredményes is lehetett azonban az aranyeres csomók és a szem­héjon levő granulatiók leégetése. — Az égetésről a legszem­léltetőbb képet a „látás" könyvének egy leírása adja: A pa­tienst kinyújtott lábakkal, karjaival zsámolyra támaszkodva egy assistens tartja lefogva. A hátat égetve az orvos előbb tájé­kozódás végett az ereket kirajzolja. Az égetés vastag vasszer­számmal (xauirip vagy xauinpiov) történik oly módon, hogy az csak fokozatosan lesz melegítve és amidőn már izzásba jött, úgy az égetés olajba mártott spongyán keresztül folytatódik tovább. A leírás azután megemlíti, hogy az égett helyen gyul­ladás keletkezik, ez azonban elmúlik, az égési pörk leesik és a gyógyulás heggel történik. (IX. 151.) A bőrnek tetoválás céljából való égetése, amely megvan egyes vad népeknél manapság is, az ókorban a skytháknál volt szokásos. Hogy ezen égetés aesthetikai okokból vagy más eredetű népszokás alapján történt-e, kérdéses. Jellemző azonban a hippokratesi gondolkodásra, hogy már a saját korában meg nem magyarázható ezen szokásra is ráerőszakolta nedv­elmélete s feltevéseit. Eszerint a nomád életet élő skythák azért égetik a vállukat, karjukat, mellüket és egyéb testhelyeiket, mert nedves, petyhüdt constituciójuk folytán gyengék, erőt­lenek. Ha azonban az égetés kiszárítja a testet, erősebbekké, ellenállóbbakká lesznek. (II. 98.) Találunk leírásokat nem művi beavatkozás útján létrejött égésekről (írupÍKauoTov-okról) is. Ezzel kapcsolatban olvasunk égési erythemákról, phlyktainákról és elszenesedett pörkös részekről. Utóbbiakat éoxápa-nak nevezték, amely terminusnak ezen értelemben való használata mai nap is megvan. Fogyással csak egy helyen találkozunk: xÍM^Xov-nak, f a ëY" daganatnak mondva az író a lábon levő elváltozást. Gyógyí­tása a láb melegen tartásával és scarificatióval történt. (V. 238.)

Next

/
Thumbnails
Contents