Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

felszín felé emelkedő pustulosus, pörkös folyamatokra következtethetünk. Ezen következtetés szerint pedig többek között a mai ekthymát is jelenthette. Az aphta (dcpda) a száj nyálkahártyáján kerek fehéres foltok vagy fibrinnel borított fekélyecskék alakjában nyilvánul meg. A hippokratesi korban hasonló elváltozásokat jelenthetett. Ezen megállapítást egyrészt a „betegségek" II. könyvének egy leírása alapján teszem, ahol a görög orvosíró egy bronchiektasiás v. tüdőgangraenás betegről azt mondja, hogy a köpetben levő szilárd részecskék (vagyis rostos-fibrines részek) aphtaszerű részek és a tüdő aphtás fekélyecskéiből származnak. Ez a leírás tehát a fekélyek fehér lepedékes megnyilvánulásaira utal. Másrészt az előfordulási helyek nyújtanak némi támpontot, minthogy elsősorban újszülöttek és kis gyerekek száj aphtájárói (soor? aphta?) és syphilishez hasonló betegség leírásánál is szájaphtáról (placus mucosus?) olvasunk. A nők genitaliáin, különösen fluorral kapcsolatban említett aphták nyilván különböző okokból keletkezett erosiók v. ulcusok, esetleg soor lehettek. Utóbbiaknak kezelésére ülőfürdőket és többféle kenőcsöknek és poroknak alkalmazását ajánlották. (VIII. 406.) Ha most áttérünk a hippokratesi orvostudomány által ismert szövetszéteséssel, fekélyesedéssel járó bántalmakra. az eddigieknél aránylag gazdagabb terminusanyagot és a leírások és kezelések részletesebb, ismeretét fogjuk látni. Magyarázata ennek részben az. hogy ámbár e kor orvostudománya a fekélyes betegségeknek egymástól eltérő sajátságait észrevette, ami a terminusokban is kifejezésre jut, mégis ezek és a sérüléses sebek között élesen elhatárolt külömbséget még nem tesz. A fekélyes bőrelváltozásokat tehát elsősorban a Gyűjtemény legjobban kidolgozott sebészete körén belül fogjuk látni. Fekélyes bántalomként ismerkedünk meg a epmic-szel. Értelmének ezen jellegét ma már teljesen elvesztette. A múlt század folyamán ugyanis mint gyűjtőfogalom volt használatos a legkülönbözőbb bőrkiütésekre; egy szűkebb fogalomra korlátozást jelentett, amidőn Barin a herpetides fogalmat igyekezett meghonosítani az idősült, recidivákra hajló, de nem fertőző bőrbán talmakra; míg a modern dermatologia azt a pár kórképet