Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus

elfogyván, a császár szenvedélyes alkimista hajlamait nem sikerült kielégíteni. Az aranyműves soha többé nem tért haza, börtönben pusztult el. Eközben a kozmopolita apróbb csodákat téve haladt tovább. Látványosan szerepelt Kölnben, eljutott Hamburgba, majd vissza Münchenbe. Ezután megnősült és letelepedett, ami végzetes elhatározás volt. A fiatal szász uralkodó, II. Krisztián elfogatja, és a szokásos kínzásokkal próbálja kikényszeríteni belőle a titkát. Ám jön egy lengyel Sendivogius nevű kalandornemes, aki pénzt, fáradtságot nem kímélve kiszabadítja börtönéből. Nagy éjszakai lovaglás, hajsza, végre sikerül elérniök Krakkót. Most már a lengyel vallatja a mestert, de ez már teljesen kimerült, és nemsokára meghalt anélkül, hogy bármit is elárult volna megmentőjének. Ez jobb híjján feleségül veszi a kozmopolita özvegyét, de sajnos, az sem tud semmi érdemlegeset. Mindenesetre maradt valami a vörös porból. Ezzel Sendivogius elindul rövid tündöklő útjára, ahol újabb cselvetések, éjszakai üldözések várnak rá. De ebből ennyi elégnek is látszik. Az alkímia miszticizmusa idők folyamán önálló, sajátságos megfogalmazást kap a XVIII. században kibontakozott rózsakeresztes mozgalomban. De ebben a században már az alkímia meddő, elhulló állapota mindinkább nyilvánvalóvá lesz, mint ahogy hasonló a sorsa a feudális világnak is, amelynek alapjáról felvirágozhatott. Ám ez a zuhanás az egyidejűleg emelkedő új felfogású tudomány fényében látszhatott csak ilyen világosan. A fentebb idézett Selmecbányái jelenet jellemzően ábrázolja az alkímia és a polgárság kapcsolatának lényegét. Az alkímiát állandóan kísérő szkeptikus és kritikai hangok mind ebből a merőben más, a feudalizmussal lényegi ellentétben álló polgári osztályból származnak. Amíg az urak fegyvereinek ama sivár zaja hallatszott, folynia kellett a mindent tápláló munkának is. Ezt a folytonosságot a parasztok és fejlettebb fokon a városi polgárok biztosították. À múzeumokban gyakran megcsodálhatjuk egy-egy ötvösmunkán, faragványon a koncentrált értelmes munka nagyszerű alkotásait. És ez a munka folytonosan érlelte, építette a másfajta